Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
KNÉZY JUDIT: Gazdasági változások és a somogyi parasztság táplálkozásának alakulása (1850-1890)
a statisztika itt a nemek, korcsoportok közötti élettani, ízlésbeli különbségeket jelzi. Ez esetenként más-más mennyiséget jelentett. A nőknél a tejfogyasztás fele a férfiakénak (7.27), a gyermekeké jóval magasabb (33.67), ugyanakkor a gyümölcs nőknél fejenként 30.82 kg átlagfogyasztást mutat, gyermekeknél 44.13 kg-ot. A szomszédos megyék közül Baranyában (84.88) és Tolnában (81.72) több búzakenyér fogyott, mint Somogyban, és jóval kevesebb rozskenyér. Zalában a legmagasabb a rozskenyér fejadagja (96.33), és a legtöbb kukoricakenyér is itt fogyott (72.62), aránylag magas az árpa- és zabkenyérfogyasztás is (32.19). Kukoricakenyérből Baranyában alig több fogyott, mint Somogyban (44.35, illetve 44.09). Húsfogyasztásban Baranya megelőzte Somogyot, Tolna megye lakói pedig a szalonna felhasználásában. Hal a baranyaiak asztalára került a legnagyobb mennyiségben a nagy folyóknak köszönhetően (8.46). Birkahúst keveset ettek. Ezzel szemben a legtöbb tej fogyott (37.75) Zalában pl. Somogyban alig a fele (15.12). Tésztaféléhez Zalában használták fel a legtöbb kukoricalisztet, ez is a szegénységgel magyarázható, valamint az is, hogy a legtöbb burgonyát itt fordították táplálkozási célra (172.24 kg). A kásaféle ételek a legkedveltebbek Somogyban (17.34) és Zalában (17.78) voltak ekkor. A borfogyasztás tekintetében a Tolna megyei férfiak vezettek (évi 58.63 1), őket követték a somogyiak (39.27), majd a zalaiak (33.47) s végül a baranyaiak (24.55). Pálinkaivásban Zala megye állt az élen (19.64 1) a négy megye között, utána Tolna (13.41), Somogy (13.07) és Baranya következett. 2. Változások a malomtechnikában és tüzelőberendezésekben a XIX. század második felében A gabonakonjunktúra következtében megnövekedett a cereális alapanyagú ételféleségek száma is, és ez óhatatlanul együtt járt a lisztminőségek sokféleségének kialakításával, azaz a malomtechnika fejlődésével is. A malomtechnika változásait azonban nem a továbbra is házi módszerekkel kenyeret, tésztát előállító falusi lakosság inspirálta, hanem részben a megnövekedett városi lakosságot ellátó malomés pékipar, és részben a liszt exportálásának lehetősége is. A gőzmalmok már az 1850-es években megjelentek Somogyban. A Kishárságy melletti Szentlászlón gróf Festetics 4 emeletes gőzmalma 2 kövén naponta 120 mérő gabonát őrölt, tisztított, rostált. 103 A Kapós folyón az újlaki, kaposfői és kaposvári malmok már szitára őröltek. 104 Az 1870-es években gombamódra elszaporodtak a gőzmalmok a megyében. Az 1876. évi iparos statisztika 105 már 40 gőzmalomról számolt be, emellett 177 vízimalom, 22 szárazmalom, 1 szélmalom működött, ezek legnagyobbrészt gabonát őröltek, ezenkívül 19 olaj ütő is dolgozott. Az egyszerűbb vízimalmok magas száma a hagyományos őrlési módszerekkel előállított lisztfélék fel103 BOSZNAYV. 1958.501.p. 104 CSORBA J. 1857.45.p. 105 A soproni kereskedelmies... 1876. évi jelentése Sopron. 630-645.p.
