Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
KNÉZY JUDIT: Gazdasági változások és a somogyi parasztság táplálkozásának alakulása (1850-1890)
kukoricával való hizlalás már a siska tartásának időszakában párosult az erdei makkoltatással, később már nemcsak kiegészítette, hanem majdnem teljesen ki is szorította a makkoltatást. Míg a siska szalonnáját és Dél-Somogyban a haját is szívesebben tárolták füstölt állapotban, 77 a mangalica vastagabb szalonnáját és haját kiadósabb volt zsírnak kiolvasztva tárolni. így - feltételezésem szerint - valószínűleg a zsírsertés állandósulásával egyidejűleg válik általánossá a szalonna legnagyobb részének és a háj egészének kiolvasztva, zsír alakjában való tárolása. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy az 1850-es években már szinte egyetlen paraszti háztartásban (hagyatéki leltárak) sem hiányozhattak a különféle zsírtároló edények, a „véndölök" vagy „véndelek". 78 Hogy a zsír eltevése körül még az 1860-as években sem szereztek meg a somogyi háziasszonyok minden tapasztalatot, azt mutatja a „Somogy" című lap 1868. számának tanácsadó rovata: amely leírja, hogy a háziasszonyok megsózzák a zsírt, úgy teszik el és csodálkoznak, hogy megavasodik. A só ugyanis árt a zsírnak, így a zsír kiolvasztásánál mellőzni kell a sót. 79 A baromfitartás tekintetében sokkal hiányosabbak az adataink. Úgy tűnik, a tartásban és fogyasztásban egyaránt alig történt változás a XVIII. századi állapotokhoz képest. A baromfi- és tojásfelvásárlás a soproni, grazi kereskedők részéről már a XVIII. század végén megindult. 80 Az 1836. VII. tc. 4. §-ának rendelkezése baromfi és tojás tekintetében mentesítette a jobbágyokat az úrbéri tartozások alól. Ez fokozhatta a baromfitenyésztési kedvet, de nagyobb hasznot az alföldi, valamint Pest környékének parasztasszonyai értek el. 81 Somogyban CSORBA 1857-ben emlegeti a baromfi- és tojásfelvásárlók tevékenységét. 82 Végül is ugyanolyan külterjes körülmények között, ól nélkül, eperfán tartva stb. folyt a baromfi nevelése igénytelen helyi fajtákkal a századfordulóig, mint előtte évszázadokig, s a baromfivészek sokszor megtizedelték a tyúk-, liba- és kacsaállományt. Pulyka és gyöngytyúk tartására nem törekedtek. A kiegészítő gazdálkodási ágak közül a halászat körülményei és az erdei és vizenyős területek gyűjtögetési lehetőségei változtak meg fokozatosan és ez kedvezőtlenül hatott a fogyasztásra, egysíkúbbá tette az étrendet. 77 KNÉZY J. 1980.113.p. 78 Zsíros véndel szerepel szinte minden paraszti hagyatékban 1853-54-ben (SmL cs. kir. járásbíróságok iratai) 79 S. 1868.febr.4., 5.sz. IV.évf. 80 MARCZALI H. 1882. lOO.p. 81 MARTHA ZS. 1980.219.p., FÉNYES E. 1842.181-182.p., GALGÓCZY K. 1855.359.p. 82 CSORBA J. 1857.63.p.