Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

szövegét március 22-én gróf KÁROLYI Mihálynak, az OMGE új elnökének pesti palotájában vitatták meg, és fogadták el. 16 Ez az agrárprogram a mezőgazdasági termelés és értékesítés jobb szervezésével annak meggátlását kívánta, hogy a mobil tőke hatalma a termelő és a fogyasztó hát­rányára állandóan gyarapodjék. Ezen kívül az új agrárprogram a mezőgazdaság ér­dekeinek megfelelőbb vámpolitikát, a népjólét emelését, a földbirtok tehermente­sítését és az élénkebb szociális birtokpolitikai tevékenységet követelte, valamint ál­talános gazdakívánságként igényelte az 1875. évi kereskedelmi törvény, az adó- és a bortörvények revízióját. Tiltakozott végül a finánctőke nagypolgári képviselőinek minden olyan kísérlete ellen, amely a mezőgazdaságban a nagy- és a kisüzemi ter­melőket egymással szembeállítani igyekezett. Az újabb agrárprogram, kiindulva abból a megállapításból, hogy az ország sorsát jórészt földjének sorsa határozza meg, olyan gazdaságpolitika folytatását követelte, amely biztosítja, hogy a kistermelők szorgalmas munkájukkal földjüket megtarthas­sák, eladósodásuk miatt az ne kerüljön árverésre. Az 1910. évi agrárprogram röpi­ratos kiadásáról is történt gondoskodás: a BUDAY Barna által írt füzetet nagy pél­dányszámban terjesztették. Az új agrárprogramot ezúttal a „Pesti Hírlap"-ban tá­madták meg: új feudalizmus szálláscsinálójának nevezték el a gazdaszervezkedésnek ezt a dokumentumát, holott az nem követelt előjogot senki számára, hanem az ipari és kereskedelmi érdekek egyoldalú támogatása helyett egyenlő elbánást kívánt. A cikk agrárellenes beállítottságára BERNÁT István, a Gazdaszövetség titkára a „Ma­gyar Gazdák Szemléje" 1910. évi áprilisi számában válaszolt, meggyőzően mutatva rá a valóság elferdítésére. A mozgalomnak az első világháborúig elért eredményeit az 1896. évi első agrár­program által kitűzött feldatokkal egybevetve, megállapítható, hogy sikerült elérnie a földadó leszállítását és a földadóból eredő állami bevétel kontingentálását, meg­szűnt a másodosztályú kereseti adó, s megtörtént az állami egyenes adóknak és a végrehajtási eljárásnak a mezőgazdaság méltányos igényeit szem előtt tartó reformja. Újra szabályozták a szeszadót, és ha enyhe formában is, megvalósult a tözsdeadó. Nagyrészt megszűnt az adókezelési rendszer bonyolultsága, olcsóbb lett a jelzá­loghitel, és az OKH, valamint vidéki tagszövetkezetei a korábbinál alacsonyabb ka­mat és költség felszámításával elégítették ki a személyi hitelszükségletet, terjedtek, izmosodtak a fogyasztási szövetkezetek, ami különösen kihívta a kereskedelmi körök támadását. Az ország nagy részében befejeződött a telekkönyvi betétszerkesztés. A Monarchia autonóm vámtarifájának módosításával leszállították az ipari vámokat, és valamelyest emelték a mezőgazdaságiakat. Felmondva egyes külkereskedelmi szerződéseket, ezek helyett a mezőgazdaság érdekeinek megfelelőbbeket kötöttek. Mindezeket és a vasúti közlekedés tarifapolitikája terén elért változásokat nagy­részt a dualizmuskori gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések hatására lehetett 16 1910 elején gróf KÁROLYI Sándor unokaöccse, gróf KÁROLYI Mihály került az OMGE elnöki székébe, de ő még ugyanabban az évben tisztségéről leköszönt.

Next

/
Thumbnails
Contents