Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

sági kongresszus az agrárprogram kidolgozását, illetve a megállapított program keretében az éppen időszerű kérdéseket tűzte napirendjére. A továbbiakban a magyar agrárközéletnek egy-egy útjelzője volt az 1899. évi szegedi V, az 1902. évi pozsonyi VL, az 1906. évi nagyváradi VIL, az 1907. évi pécsi VIII., az 1911. évi budapesti IX. országos gazdakongresszus is. Közülük kiemelkedő jelentőségű volt az V. gazdakongresszus, amelynek tanácskozásain megvitatták a falusi jólét emeléséhez és a szociális feszültség levezetéséhez szükséges törvényhozási és kormányintézkedéseket, hiszen azok nálunk felülmúlták a fejlett nyugati országok hasonló jelenségeit, valamint kiemelkedett a VI. kongresszus, amelyen főként a kivándorlás okaival és ellenszereivel foglalkoztak, s határozatainak eredményeként meghozták a kivándorlásról szóló 1903:IV. tc-et. A VIII. országos gazdakongresszus tárgyalásain behatóan foglalkoztak a tőzsdereformmal, amely kérdésben már 1897-ben, 1900-ban és 1902ben felterjesztéssel fordultak a kormányhoz, de tárgya volt a VIII. országos gazdakongrresszusnak a mezőgazdasági érdekképviselet kiépítése is.

15 AIX. országos gazdakongresszuson pedig olyan fontos kérdések megvitatása szerepelt, mint a szaktudás terjesztése, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének fokozása, a nyerstermények és termékek értékesítésének jobb szervezését előmozdító állami és társadalmi teendők. A mezőgazdaság érdekét szolgáló majdnem valamennyi korabeli intézkedés e kongresszusok kezdeményezéséből eredt. Főként a századfordulót követően a Magyar Gazdaszövetség vidéki nagygyűlései - minden alkalommal tömegeket mozgósítva - szintén tekintélyes megnyilvánulásai lettek a gazdaszervezkedésnek. Szónokaik taglalták a gazdaközönséget leginkább érdeklő kérdéseket, de kitértek a politika egyéb fejleményeinek agrárszempontú megvilágítására is. Ismert közéleti férfiaknak az időszerű gazdasági és társadalmi témákról tartott előadásai a megjelenteken kívüli körökben is érdeklődést keltettek. A hozott határozatok súlyánál fogva főként az 1899. évi nyitrai, 1900. évi kassai, 1908. évi parádi, 1909. évi palicsi, 1910. évi nyíregyházi, 1911. évi kecskeméti és az 1914. évi temesvári gazdaszövetségi nagygyűlés volt jelentős esemény: a parádi nagygyűlés határozatából 1909-ben kezdett az addig inkább csak elméletben létezett Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége érdemleges tevékenységet kifejteni, a temesvárin pedig osztrák gazdák már minden addiginál nagyobb számmal képviseltették magukat. Azok a változások, amelyek a magyar gazdaságpolitiában akkoriban bekövetkeztek, többnyire az aktivizált gazdaszervezetek kezdeményezésére, egységes fellépésükrevoltak visszavezethetők. Más téren alig mutatkozott nálunk akkora változás, mint amilyen különösen 1896 és 1909 között ebben a tekintetben végbement. Ez azonban nem jelentette azt, mintha az agrárirányzat az országos gazdaságpolitikában mindig érvényesült volna, hiszen a gazdasági egyesületek szervezeteikben csak kisebb 15 1908-ban a földművelésügyi miniszter megbízásából a kényszertársítást kimondó mezőgazdasági kamarai törvénytervezet is készült. Az autonóm gazdasági egyesületek ellenzése miatt azonban ez a Bernát-Rubinek féle tervezet nem jutott el az országgyűlésen való benyújtásáig. Pedig már az 1901-1906. évi országgyűlést megnyitó királyi trónbeszéd megígérte a mezőgazdasági érdeképviselet ügyének gyökeres rendezését.