Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

Az 1896. év másik nevezetes agráreseményén, a IV. országos gazdakongresszuson 70 gazdasági egyesület képviseltette magát, ez alkalommal is az agrárkövetelések jogosságát meggyőzően bizonyító több előadás hangzott el.

14 Az 1896. évi országos gazdakongresszus elhatározásából a gazdasági egyesületek szövetségre léptek egymással, de továbbra is önállóan működtek, az OMGE pedig módosította alapszagályait; azóta mint a GEOSZ központja folytatta működését, és választmányát annak végrehajtó bizottságává fejlesztette ki. A GEOSZ 1896. december 16-án 64 gazdasági egyesület részvételével tartotta alakuló közgyűlését. A gazdasági egyesületek azonban továbbra is ragaszkodak önállóságukhoz annak ellenére, hogy az országban szép számmal működtek kényszertársulással létrehozott gazdatársadalmi szervezetek, mint a vízitársulatok (1885:XXIII. tc), a halászati társulatok (1888:XIX. tc), valamint a közlegelőkben és a szőlőkben érdekeltek tömörülései (1894:XII. tc). A millenniumi év két sikeres agrárrendezvénye növelte az agármozgalom közéleti jelentőségét, a közgazdasági élet több területén megkezdődött az agrárérdekek figyelembevétele. A Magyar Nemzeti Bank azontúl már kedvezőbben bírálta el a mezőgazdaság hitelszükségletét, és sem a kereskedelemügyi kormány, sem a Budapesti Árutőzsde többé nem tudott egyes gazdakövetelések teljesítése elől kitérni. A közélet más területein is megkezdődött az agrárklvánságok indokoltságának elismerése. Az agáreszmék a politikai pártok válaszfalait is áttörték, már a szabadelvő kormánypártban szintén voltak országgyűlési képviselők, akik azokat helyeselték. Az agrármozgalom további fejlődése Az 1901. évi újabb általános országgyűlési képviselőválasztások alkalmából a gönczi választókerület kormánypárti szervezete gróf KÁROLYI Sándort kérte fel képviselőjelöltjének. Ó a választókhoz intézett nyílt levélben „mintegy dióhéjba Összeszorítva" ekkor hozta nyilvánosságra nyolc pontban megfogalmazott szövetkezet- és szociálpolitikai téziseit. A Gazdaszövetségben tömörült agráriusok mozgalmának azontúl ez „a korlátlan szabadverseny kinövései" ellen kiadott politikai röpirat szabott irányt. KÁROLYI-nak ez volt az egyik utolsó közéleti megnyilatkozása. 14 Gróf KÁROLYI Sándor a szövetkezeti mozgalomról, a folyasztási és értékesítő szövetkezetekről, az élet- és járadékbiztosításról, a középosztály társadalmi szerepéről, a kar téliekről, és trösztökről, gróf ZSELÉNSZKY Róbert a tőzsdékről, a búzaringekről, a mezőgazdasági vámokról, a fedezetlen határidőüzletről, RUBINEK Gyula a biztosító szövetkezetekről, BERNÁT István az addigi országos gazdakongresszusok határozatainak eredményeiről, a városi középosztályról, a kisemberek szövetkezeteiről, gróf MAILÁTH József a falusi szociális kérdésről, a jólét emeléséről és a középosztály hivatásáról, gróf SZÉCHENYI Imre a jég- és tűzkárbiztosításról, MAKKFALVY Géza az uzsoratörvény reformjáról, az örökösödésről, a birtokminimumról és a homesteadról, báró MALCOMES Jeromos a szövetkezeti ügy fejlődéséről, BUJANOVICS Gyula a fogyasztási szövetkezetekről, MESKÓ Pál a gabonaértékesítő szövetkezetekről, EGÁN Ede a havasi gazdálkodásról, HORVÁTH János az ipar helyzetéről, GYÖRGY Endre a középbirtok hiteléről, KODOLÁNYI Antal a gazdakörök országos szervezéséről tartott előadást.