Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon
mölcs- és zöldségfélék iránti kereslet, ugyanakkor a tengerentúli verseny miatt a magyar mezőgazdaság fő terménye, a búza a Monarchia határain túl egyre eladhatatlanabb lett. Már-már ott tartottunk, hogy a túlzásba vitt gabonatermesztés veszélyezteti mezőgazdasági termelésünk egyensúlyát. Az agrárválság és az 1890-es években az ország több vidékén felszínre tört szociális feszültség olyan aktív agrárpolitikát követelt, amely az ütköző érdekek kompromisszumán kívül képviselőitől kifogástalan szakszerűséget feltételez. A szabadelvű kormánypártban, bár nem egy kiváló képességű államférfit állított a közélet élvonalába, WEKERLE Sándoron, SZÉLL Kálmánon és DARÁNYI Ignácon kívül nem volt olyan kiemelkedő politikus, akinek a gazdasági élet lényeges kérdéseiben a részletekre is kiterjedő koncepciója lett volna, és a hazai viszonyoknak megfelelő korszerű agrárprogramot tudott volna adni. Találóak az akkori közviszonyainkat jellemző következő megállapítások:„A nagy SZÉCHENYI működésétől eltekintve, nem volt jelentékeny politikus és államférfi Magyarországon, aki a pártpolitikát - hogy a kormánypolitikáról ne is szóljak - valaha kapcsolatba hozta volna a gazdasági politikával. A gazdasági s névszerint a mezőgazdasági kérdések teljesen külön voltak választva a politikai kérdésektől, s igen alárendelt szerepet játszottak még a kiegyezési tárgyalásaink idején is. KOSSUTH-nak egyáltalában nem voltak alapos gazdasági ismeretei, DEÁK Ferenc nem foglalkozott gazdasági kérdésekkel, mint azt BISMARCK annyiszor megcselekedte". 8 E korszak élvonalbeli politikusai jeleskedtek az általános érdeklődést keltő közjogi kérdések parlamenti tárgyalásain, de nem voltak felkészülve arra, hogy a gazdasági fejlődés érdekében hathatósan cselekedjenek. A mindenkori kormányzati köröket is jobban érdekelték a napi politika problémái, mint a közgazdasági kérdések. A politikai indíttatású iparfejlesztésen kívül más gazdasági kérdésekkel általában alig foglalkoztak. Jellemző az akkori helyzetre az is, hogy a közvélemény nem ismerte eléggé az ország helyzetét, mert a sajtó politikai orientáltsága szerint célzatosan közölte a tényeket, a felmerülő jelenségeket. Károfyiék nem is áltatták magukat, hogy munkájuk eleinte könnyű lesz, mert a banktőke gazdasági és politikai befolyása messzire ért, és a kormány élén báró BÁNFFY Dezső állt, akiről ismeretes volt, hogy ellenszenvvel viseltetik az agrárizmus iránt, követelményeik utóbb mégis megvalósultak. A szervezkedés kilépett a mezőgazdaság érdekében hozandó törvényeket és kormányintézkedéseket sürgető követelések szűk köréből, és általános mozgalommá lett. 9 8 BERNÁT 1.1904.74. p. 9 Az agráriusoknak még kis csoportja gróf KÁROLYI Sándor vezetésével 1894 szeptemberében Nyitra vármegye székházában bontotta ki az agrárszervezkedés zászlaját.