Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

időszakában szójatermesztéssel próbálkoztak, de ez ugyanúgy csak kísérlet maradt, mint az 1910-es évek végén a cukorrépatermelés a Somogy megye székhelyén, Kaposváron lévő cukorgyár részére, a gyártól vásárolt vetőmaggal.

25 Az állattenyésztésben a korszakunk elején vezető szerepet játszó juhászatban a gyapjú eladása volt a legjelentősebb - ez azonban Szentmártonból, a rend központi uradalmából történt -, az eladott állatok közt csak mustraj uhok szerepeltek. A sertéstenyésztés a konyhai szükségletek fedezését szolgálta. A szarvasmarhákat ekkor még elsősorban igaerejük miatt tartották, az eladások így itt is a mustraállatokra korlátozódtak.

26 Az ipari takarmányokat illetően a zalai és somogyi gazdaságok a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság (MIR) Kaposvári Cukorgyárától erjesztett szálastakarmányt, a tabi (Somogy m.) és pesti hengermalmoktól, az Unió, illetve Hungária Malom RTtől korpát vásároltak Ez már az állattenyésztésben bekövetkezett változásokra is utal, melynek fő vonalát úgy tudjuk összefoglalni, hogy a múlt század hetvenes éveitől a juhászat elvesztette vezető szerepét, fokozatosan kifejlődött a tejelő tehenészet és a két világháború közti években jelentőssé vált az apátság sertéshizlalása. A gyapjúnak - amelyet ekkor már helyben adtak el - állandó vásárlója nem volt. 1875-ös adatunk boroszlói (ma: Wroclaw, Lengyelország) kereskedőről tudósít, az 1910-es években bécsi kereskedő, s a Magyar Általános Hitelbank és a Gyapjúközpont vásárlásait jegyezték fel a számadásokban. A század elején a rambouillet-fajta megjelenése a hústermelés felé tett fordulatra utal a juhászatban, s az első világháborútól kezdődően a juhhús elsősorban a foglalkoztatott munkások élelmezését biztosította.

27 A szarvasmarha-tartásban - összefüggésben a közlekedési viszonyok javulásával - 1912-től kezdve vannak adataink lefejő tehenészet létéről. A tenyészállatokat (montafoni, szimmenthali fajták) más birtokokról (Weisz Adolf gönyüi - ma: GyőrSopron m. -, Széli Kálmán örököseinek héraházi - Vas m. - tehenészete, Frigyes főherceg óvári uradalma), vagy egyenesen Svájcból vásárolták. Ám e külső gazdasági kapcsolatok mellett itt is találhatunk példát a rendi gazdaságok körén belüli megoldásokra: 1919-ben Jabára és a központi gazdasághoz tartozó Hecsére Szán tód25 BFL GL A szántódi gazdaság féléves számadása, 1903. II. félév; uo. A szántódi gazdaság éves számadásai, 1904, 1915-1919.; uo. A szántódi gazdaság tiszti számadásai, 1917, 1918.; uo. A Szántód-Tóköz-Tihany egyesített gazdaság havijelentései, 1943. június, október, november 26 BFL GL A szántódi ispánság számadásai, 1855.1-2, 4, 1856.1-4, 1857.1-4,1858.1. negyedév; VemL TA tsz. jk. 1145/1850. március 7. Tihany 27 BFL GL A Szántód-Teleki gazdaság éves számadása, 1914.; uo. A szántódi gazdaság éves számadásai, 1915-1919.; uo. A Szántód-Teleki gazdaság tiszti számadása, 1911.; uo. A szántódi gazdaság tiszti számadása, 1918.; BFL FIT Simon Zsigmond apát levele a jószágkormányzóhoz, 1875. július 8. Balatonfüred