Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években
3700 p.m. felesbúza, 8860 p.m. rozs) lett az éves jövedelem. A tiszta búza bevétel 43 %-kal, az abajdóc 97 %-kal, a rozs pedig 332 %-kal nőtt az újmódi majorgazdaság hatására, miközben a jobbágyok dézsmája lényegében változatlan maradt (előbb 3224 p.m., utóbb pedig 3183 p. m.). íme, a korszerűsítés egyik legfőbb eredménye, ami elsősorban a pénzbevételeket növelte (1838-ban az uradalom 1113 p.m. feles búzát és 3680 p.m. rozsot adott el egyetlen és legfőbb piacán, Losoncon). 42 A másik nagy eredmény a kétnyomásos rendszerben háttérbe szorult takarmánygabona-termesztés fellendülése volt: a majorsági táblákon 1812 és 1830 között átlagosan évi 648 p.m. árpát és 1801 p.m. zabot nyertek, az 1830-as évek végén viszont már 2657 p. m. árpa és 2438 p.m. zab lett a tiszta hozam. A legnagyobb változást kétség kívül a takarmánynövények maghonosítása jelentette. A lednek, lencse, borsó és bab kis területen már 1830 előtti évtizedekben is termesztve volt, a váltógazdaság bevezetése után azonban - mint a 7. táblázat is jelzi - a gazdálkodás integráns részévé vált. Új kultúraként terjedt el a lucerna, a bükköny, a vörös és stájer lóhere, valamint ezek keverékvetése. Évente 17 263 bécsi mázsa zöldtakarmányt tudtak így biztosítani a szántóföldek a majorbeli állatállomány számára, ami lehetővé tette az uradalom állattenyésztésének jelentékeny fejlesztését is. A JOCHMANN Sámuel és SORGE Keresztély inspektorok által a szécsényi uradalomban bevezetett váltógazdaságra egyaránt jellemző volt a korlátozott anyagi lehetőségeket figyelembe vevő fokozatosság, a természeti és piaci feltételeket számításba vevő változatosság és rugalmasság. Nem szaktudásukon, hanem a földesúr öröklött adósságterhein múlott, hogy a további fejlesztésre csak igen korlátozott lehetőség nyílott. 1843-ban gróf FORGÁCH Pál kérésére a vármegyei hatóság ismételten felmérte az uradalom Farkasalmás és Drahi usztákon birtokolt földjei és felszerelése jövedelmeit. Farkasalmáson a szécsényi földesurat illető 450 kat. holdas terület e szerint az összeírás szerint nem lett teljes egészében váltógazdasággá alakítva, hanem 8 2/8 kat. hold kitűnő szénát termő területet természetes rétként, 112 4/8 kat. holdat egyszerű legelőként hasznosítottak. Szántóföldeket 299 2/8 kat. holdon műveltek, három nyomásban, az első dűlőbe rozsot, a másodikba tavaszi árpát vetve, a harmadik dűlőt pedig a hagyományos rendszer szerint ugaron hagyva. A korszerű gazdálkodást egy 30 kat. holdas lóherés tábla képviselte csupán, amely évi háromszori kaszálással 2400 bécsi mázsa zöldtakarmányt termett. Drahi pusztán 1840-ben hajtották végre a birtokosok közötti „tagos főlosztást". Pál grófé 255 kat. hold szántó, 106 4/8 kat. h. természetes rét és 45 kat. h. „magánlegelő" lett. A pusztán nem vezették be a vetésforgót, maradt a kétnyomásos, rozstermelő gazdálkodás. A szécsényi uradalom 1846-1849 közötti új földesura, PULSZKY Ferenc szintén a korszerű gazdálkodás híve volt. Mint előző közleményünkben bemutattuk, nagy gondot fordított finom gyapjas birkák nemesítésére és szaporítására, továbbá bur42 NmL. XII. 1. SZFR. GI. 1838. évi gabonaeladások és faanyag vételek.
