Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években

Termény A terményjövedelem eredete Termény Majorsági zöldtakarmány Majorsági szemestakarmány Paraszti dézsma Malomvám Termény bécsi mázsa % p.m. % p.m. % p.m. Vörös, stájer lóhere 6420 37,19 Kevert takarmány 4483 25,97 Lednek 3160 18,30 280 7,33 Bükköny 600 3,48 275 7,20 Lucerna 2600 15,06 Borsó 875 22,90 Lencse m _ 91 2,38 _ _ _ _ Takarmánynövények 17263 100,00 1521 39,81 Burgonya 2100 54,96 31 10,26 Kukorica 200 5,23 271 89,74 12 100,00 Kapásnövények 2300 60,19 302 100,00 12 100,00 Zöld- és szemestakarmányok 17263 100,00 3821 100,00 302 100,00 12 100,00 Ehhez hasonló nyolcéves vetésforgót alkalmaztak az aranyosmaróti uradalom olichói pusztáján (ma: Zlaté Moravce, Csehszlovákia), vagy a tatai és gesztesi uradalom grébicsi pusztáján 1848 táján bevezetett 11 szakaszos váltógazdaságban is. E keszthelyi mintát követte a szécsényi uradalom újítása is,

41 bizonyos eltérésekkel: kapásnövényt csak Szécsény határában műveltek, a takarmánygabona és a zöldtakarmány vetésaránya pedig a talaj minőségétől függően változott egyik vagy másik termény javára. A fő cél a kenyérgabona minél nagyobb mennyiségű termesztése volt és ez sikerrel is járt: míg a hagyományos határhasználatot követve az 1812-1830 közötti években átlagosan 5712 p.m. őszi gabonát (1786 p.m. tiszta búzát, 1877 p.m. feles búzát és 2049 p.m. rozsot) termettek a majorsági földek (ebben az ecsegi bevételek is bennefoglaltattak), addig 1832 és 1839 között 15116 p.m. (2556 p.m. tiszta búza, 41 KUPPIS J. 184. p. SZABAD GY. 1957.75. p. A grébicsi váltórendszer: 1. burgonya erősen trágyázott földbe, 2. árpa fűmagokkal, 3. kaszáló, 4-56. legelő, 7. bükköny, 8. búza, 9. bükköny, 10. rozs, 11. zab.