Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

ri istállózás csak itt ott fordul meg nálunk: széna kedvéért pedig a kapált lucernát ezután sem fogom ajánlani. Hogy a közönséges miveletű lucerna annyi hasznot hoz, mint a soros, a földre nézve talán nem hajt, az meglehet: de nem hiszem azt, hogy amaz éppen olyan haszontalan volna."

62 Helyesen választotta meg a lucerna takarónövényeit is. THAER angol mintára csak a borsót javasolta, de PETHE az üzemi vetésszerkezet szempontjából a hazai viszonyoknak jobban megfelelő bükkönyt, valamint az őszi vagy tavaszi gabonaféléket egyaránt alkalmasnak tartotta.

63 Az intenzív növénytermesztés és állattenyésztés híveként, illetve a hazai ökológiai viszonyok jó ismerőjeként szinte hajlott arra, hogy a pillangósok közül csak a több takarmányt nyújtó és jóval tovább hasznosítható lucernát tartsa meg. „Én pedig azt tapasztalom, magam, hogy ha sok lucernát könnyen termeszthetnék takarmány kedvéért, még pedig most szénát értek inkább, soha a veres lóherére rá se néznék; ez, vetésváltoztatni hatalmas. A szabad kézzel vetett lucernából, kivált ha jó sűrű az, olyan szép és jó széna lesz, még akkor ia ha megázik, amilyet csak kívánhatsz. Ötször, hatszor, ha erős nyár jár, hétszer is megkaszálhatod a hazában esztendőnként a legkegyetlenebb szárazságban is ötször és legalább is fizet kétannyit, mint a veres lóhere."

64 A répafélék hasznosításában, illetve ezeknek a „pallérozottab systémájú termésváltoztatásokban" való megtartásával viszont az angliai modellt követte. Kelet- angliai élményei hatására már a „Vi'sgálódó Magyar Gazdá"-ban is úgy írt a répatermesztés hazai elterjesztésének fontosságáról, mint amelyik „fundamentumos dolog" lenne a hazai mezőgazdaság arculatának megváltoztatásához.

65 A különféle fajtákat, különösen az általa tehénrépának nevezett beta féléket, a marhatartás intenszifikációjához tartotta szükségesnek. Ez a fejezet egyébként az állattenyésztést tárgyaló „harmadik darabhoz" különösképpen kapcsolódott, amikor a tejtermelés itthoni lehetőségeiről is szót ejtett.

66 Mint írta, a répaféléket néhány helyen már termesztették hazánkban, de nem úgy, mint Angliában az őszi búza előveteményeként, hanem minden évben változó vetésterületen a nyomások között.

67 Különösen sokra tartotta az általa tövisrépának nevezett karórépát (brasica napus rapifera), amely a norfolki négyes forgóban szerepelt. „Kéttség kívül felérne ez a répa kétannyi kerek répával marhaeledelnek is; de nálunk mind az asztalra megyén darabokra metélve, édesen; bé sohase savanyítják, mint a kerek répát szokás. Marhának, tudtomra senki se adja, de ez nem csuda Magyarországon, mert itt még, az abrakon kívül, közönségesen csak a széna és szalma, s fű a marhák eledele."

68 62 PETHE F. 1805.761.p. 63 PETHE F. 1805.762-764.p. 64 U.o. 65 MU. 1797.127.p. 66 PETHE F. 1814/5-6.140.p. 67 PETHE F. 1805.514-515.p. 68 PETHE F. 1805.514.p.