Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

RÉZ GYULA: A belsőégésű motorok mezőgazdasági felhasználásának kezdeti szakasza Magyarországon

1876-ban szabadalmaztatta N. August OTTO sűrítéssel működő négyütemű motorját, valamennyi mai négyütemű motor ősét, de a nyilvánosság elé 1878-ban a párizsi világkiállításon került. Ez a motor szinte minden vonatkozásban egy jó évtized alatt háttérbe szorított minden korábbi belsőégésű motort. A négyütem elvét voltaképpen a francia Beau de ROCHAS gondolta ki és írta le először 1861-ben. A konstruktőrök nagy része átvette a négyütemű sűrítéses Otto-motor alapelvét, de a szabadalmi kötöttségek csökkentése céljából ettől a szerkezettől eltérő erőgépeket szerkesztettek. Ezen törekvések hatása alatt 1893-ban OECHELHAUSER és JUNKERS, majd 1898-ban a KÖRTING-testvérek alakították ki robbanómotorjaikat. Az 1880-as években a német BENZ a kétütemű belsőégésű motorok kifejlesztésének technikai úttörője. BENZ egyik legjelentősebb találmánya volt még a vezérműtengely nélkül szerkesztett négyütemű motor is, amely rudazatok segítségével működtette a szelepeket. A szabadalmaztatott találmány alapján készítették el a Wohanka cég bécsi és prágai gyáregységeiben a 12 LE-s ún. keresztfejes gázmotort. DAIMLER első motoros kocsiját - a belsőégésű motorral működő magajáró (önjáró) ősét - 1886-ban szabadalmaztatta és készítette el BENZ gyárában. A technikai fejlődésiek magasabb szintjét jelentette Németországban Rudolf DIESEL által 1893. február 23-án szabadalmaztatott, feltalálójáról elnevezett Diesel-motor, melynek a sorozatgyártását csak 1897-ben kezdte meg az augsburgi Krupp-művek. Az első magyar Diesel-motort 1899-ben készítette el a budapesti Fegyver- és Gépgyár RT., és ezt a gépet R. DIESEL „Ungarische Bauarf-ként emlegette előadásaiban. Egy ilyen gépet 1899-ben a Magyar Cukoripar RT-nak szállítottak.

7 Belsőégésű motorok mezőgazdasági bevezetése és alkalmazása Magyarországon a belsőégésű motorok - másnéven robbanómotorok - prototípusát két évvel a német OTTO szabadalma után, 1888-ban a Ganz gyárban BÁNKI Donát főmérnök tervei szerint készítették el. Ebből a motortípusból 1889-ben még mindössze négy darabot gyártottak. A belsőégésű motorok gyártása összehasonlíthatatlanul nagyobb pontosságot igényelt, mint a gőzgépeké. BÁNKI konstruktőri munkájához kiváló társat talált CSONKA János műegyetemi gépműhelyvezető személyében. BÁNKI és CSONKA az ausztriai Leobersdorf-i gépgyár már kész motorjainak sikeres áttervezésével indították meg a Ganz gyári motorgyártást. Ezek a motorok Ganz-motor néven kerültek forgalomba, de a motor táblán feltüntették, hogy azokat BÁNKI-CSONKA szabadalmai szerint gyártották. A Ganz gyárnak ezek a motorjai voltak az első iparszerűen gyártott magyar motorok. 1893-ban az Otto-motorok fejlesztésében BÁNKI és CSONKA - világhírű találmányával - a karburátor (porlasztó) bevezetésével jelentős szerepet játszott. A Ganz-gyárban készült erőgépek Bánki-Csonka-motor néven váltak hamarosan Európában széles körben ismertté. Ezek a masinák benzin-petróleum üzeműek: négy7 HAJDÚ RÁFIS J. 1985.8-9.p.