Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

30. kép. Az ajtószemöldökfához faszegekkel rögzített ék alakú gerendadarab, amely az ajtótengelycsonkot tartotta. Benne fordult el az ajtó. Kőszegszerdahely (Vas m.) szőlőhegyén. 31. kép. Pinceajtó belső merevítése és a tengelycsonk, ami körül fordult az ajtó. Fuchsgraben szőlőhegy, Újtelep (Neustift bei Güssing, Burgenland). azt egy nemesen egyszerű, de szép sumetendorfí szőlőhegyen (Burgenland) egyik pinceajtaján.

12 (33., 34. kép) A faépületeken régen a tolóablak volt általános. Nemes Népi Zakál György 1818-ban is az ilyen ablakot általánosként említette, és később, mint írta az épületek „pompásabban és módosabban készültek". A kis, mintegy 20-25 cm nagyságú és magasságú ablaknyílást két, a boronafalat a keret nélküli nyílásokat, kezdetleges ablakokat belülről eltolható és elreteszelhető, deszkával zárták le. A kezdetleges ablakmegoldás egyben védelmet is jelentett, mert kicsinysége révén rajta keresztül nem lehetett bejutni az épületbe. A présházak oldalán volt csak ilyen ablak, a pincekamrák mindig ablaktalanok voltak. Már a törökkorból ismertek ezek az ablaktípusok, kutatásaim során egy 18. század végén épült boronafalú elhagyott pince présházának oldalán találtam hasonló archaikus ablaknyílást a fuchsgrabeni szőlőhegyen (Neustift b. Güssing). Ennél valamivel újabb, de még ugyancsak kicsi, ablakkeret deszkákkal övezett, és deszkatáblával belülről zárható ablakokat figyelhettem meg több szőlőhegyen, és a képen is bemutatott Sumetendorf (Burgenland) szőlőhegyén. (35., 36.kép) 12 A beleznai adatot vö: KNÉZY J. 1972.530., a diási pincére DORNYAI B. 1939.42.2/b.ábra, 54., az alsólővői adatra Fr. SIMON 1971.14.