Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

32. kép. Pinceajtó Gyöngyösfalu szőlőhegyéről (Vas m.). Tűzhelyek, tüzelők. 33. kép. IHS, szív és kálvária keresztdíszítés faragással egy szombatfai (Sumetendorf, Burgenland) szőlőhegyi pinceajtón. A legarchaikusabbak az egyosztatú, tüzelő nélküli pincekamrák voltak, amilyenek az 1644-es, 1661-es diási pincék is. Ezeknek a pincekamráknak ugyanis csak a borérlelés és tárolás volt a feladata. A szőlőhegyi kiköltözés erőteljesen csak a 18. század második felében következett be. Bár a török hódoltság bizonytalansága a békésebb szőlőhegyi életet felértékelte, de az adóterhek és a földesúri önkényeskedés miatt a 18. század közepétől erősödött fel a szőlőhegyre való kiköltözés. Nem véletlen, hogy tüzelős, kályhás, szobás pincékről is ekkortól gyarapodnak a levéltári híradások. 1765-ben pl. a Somogy megyei kisgombai szőlőhegyen egy három34. kép. 1806-os évszámos és CD monogramos egyosztatú pincekamrás pinceajtó Fuchsgraben szőlőhegyén, Újtelep (Neustift bei Güssing, Burgenland).