Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken
17. kép. Csapolt boronafalú pincekamra Kercaszomor (Zala m.) szőlőhegyén. ékeltek. A merevítést, a talpfákba és a függőleges vázgerendába csapolt, facsapokkal, faszegekkel kötött merevítők biztosították. A keretet alkotó felső folyógerendákat a talpfákkal, befúrt és kihegyezett karók kötötték öszsze, amiket vízszintes irányban veszszőkkel fontak be, majd pelyvás anyaggal tapasztottak be és lemeszeltek. A boronafának való gerendákban szegény területeken, a pincekamra is sövényfalú volt. Ezeket a pincéket jól meg lehetett különböztetni a talpfák és a függőleges szerkezeti gerendákat merevítő, rézsútosan elhelyezkedő átkötök ritmusa és a fal síkjából kiálló rajzolatuk miatt. (18., 19., 20., 21. kép) Nyílások, nyílászárók a faépítkezésű területek pincéin. A falakat áttörő nyílásoknak, ajtóknak, ablakoknak és egyéb lyukaknak az elhelyezése, mérete, kimunkálása, száma mind-mind fontos információt adhat. A legrégibb építményeken ezeknek a nyílásoknak a száma kevés, ami nemcsak a technikai kivitelezés nehézségét, hanem egy, más színvonalú életet is tükröz. A nyílászárók legkezdetlegesebb formái a gazdasági épületeken és különösen a szőlőhegyi pincéken figyelhetőek meg. A falnyílások építésével majdnem egyidősek a nyílászárók, és a különle18. kép. Vízszintes vesszőfonatú favázas falvég a Jábfa' és a támasztó átkötővel Zalacséb (Zala m.) szőlőhegyén.