Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

19. kép. Függőleges karóközök vízszintes vesszőfonata, pelyvás agyaggal tapasztott pincefal Zalacséb (Zala m.) szőlőhegyén. ges leleményt kívánó fazárak készítése. Nyugat-Magyarország faépítkezésű területein a makkos, vagy kölykes fazáraknak nevezett, már az ókorban is ismert és alkalmazott zártechnika ismert. VISKI K 1931-ben megjelent részletes leírása után AUMÜLLER I. foglalta öszsze ezekre az archaikus fazárakra vonatkozó ismereteket. Azonban ez az ajtózár-technika általános lehetett a falazóanyagtól függetlenül, mert az ismert adatokon túl én Ság-hegy vályogkő építkezésű pincéinél is megfigyeltem hasonló makkos vagy kölykes fazárakat. A Salzburg környékéről (Krimmler Tauern) 1565-ből, a Vorarlbergből (Grosses Walsertal) a 16. századból ismert hasonló zárak időrendje után a kutatási területemről is találunk makkos vagy kölykes fazárakat. Az 1644-es diási boronafalú pincén ugyanúgy, mint 1733-ból Kenéséről, 1761-ből Alsólővőből, vagy 1777-ből a Szentkúti 53. sz. lakóházhoz tartozó borpince ajtaján is. Ezeket az ember nagyságú gerendából faragott ajtózárakat a magyar tájegységeket ismertető monográfiák, leírások is részletesen említették a Zselicségből, Göcsejből, Balaton-felvidékről, az Őrségből. A gyakran szépen, ősi geometrikus mo20. kép. Talpas, fonottfalú, 42-es számú pince Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén.