Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

SZABÓ LÓRÁND: Beszámoló a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének (AIMA) Budapesten tartott CIMA-8 kongresszusáról (1987. szeptember 7-11.)

NIELSEN Svend, az AIMA új elnökének programbeszéde Az újonnan megválasztott elnökség nevében megköszönöm az ülés bizalmát, amelyet a választáson tanúsítottak. Mivel az új elnökség megválasztására csupán néhány perce került sor és még nem volt lehetőségünk találkozni, ezért nem vagyunk abban a helyzetben, hogy pontos programmal szolgálhassak Önöknek a következő periódusra. Azt tudom mondani, hogy a megkezdett munkát folytatni fogjuk és kereteink között új, megfelelő feladatokat találunk. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy speciális problémát megemlíteni, történetesen az ICOM- mai való viszonyunkat. Mint ismeretes, az AIMA ehhez a szervezethez tartozik, de az ICOM statútumának megfelelően, legalább tagjaink 50 %-ának az ICOM tagjának is kell lennie. Ez mindössze csak 10 % és ezért felszólítanám Önöket, hogy legyenek az ICOM tagjai is. A következő kongresszust 1989-ben, Dániában tervezzük megrendezni és hogy a 3 éves periódust most 2 évre rövidítettük, ez a dán Mezőgazdasági Múzeum százéves jubileumára vezethető vissza. A kongresszus fő témája „Mezőgazdaság és természet" lesz, egy alcímmel (amelyet még véglegesen nem dolgoztunk ki) „és a múzeumok szerepe, arra vontakozóan, hogy a mezőgazdaság változó körülményeit és problémáit magyarázzák és illusztrálják". Ez a cím igen széles, de nem az a szándékunk, hogy csak egy általános és teoretikus tervvel foglalkozzunk. A fő hangsúlyt a praktikus körülményekre és főleg a múzeumok mai és jövőbeli szerepére fektetnénk. A múzeumok szerepe az idők folyamán változott és mondhatni, 3 fejlődési fokon ment keresztül. A múzeum gyermekkorában elégséges volt tárgyak sorát kiállítani. Ezeket mindenki ismerte és tudták, hogy mire és hogyan használták, hiszen szinte minden embernek voltak bizonyos ismeretei a mezőgazdaságról. Később a múzeumoknak a tárgyak használatát is meg kellett magyarázni és ma, amikor a lakosság egy növekvő részének a mezőgazdaság és annak problémái teljesen ismeretlenek, meg kell magyaráznunk, hogy a parasztok miért használták és használják a különböző eszközöket és módszereket. Úgy képzelem, hogy a kongresszust szekciókra osztjuk és ezek közül legalább egy a múzeumi tudományos aspektusokkal fog foglalkozni, de pillanatnyilag közelebbit nem tudok erről mondani, hiszen egyrészt a tervezés egy előkészítő szakaszában vagyunk, másrészt ezt a dolgot az új elnökséggel meg kell beszélni. Mielőtt ezt a kongresszust befejeznénk, megköszönöm a leköszönő elnökség munkáját, és különösen SZABÓ Lóránd főigazgató tevékenységét, aki tényleges és szuggesztív elnök. Ez alatt az idő alatt hatalmas munkát vitt végbe, különösen a kongresszussal kapcsolatban. Ugyancsak megköszönöm SZABÓ Anna munkáját, aki egy megbízható titkár és tolmács is egyszemélyben. Megköszönöm munkájukat valamennyiüknek, akik a kongresszus lebonyolításában részt vettek, köszönet a Mezőgazdasági Múzeumnak és a MÉM-nek, hogy lehetővé tették a kongresszus megszervezését. Ezt a kongresszust és nagyszerű magyarországi tartózkodásunkat soha nem fogjuk elfelejteni. Köszönet!