Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években

könnyítették. A vállalkozási kedv leginkább Budapest közelében mutatkozott; az első ilyen baromfitelepek közül 50 Budapest külterületén vagy a főváros környékén létesült.

9 Nem hagyható szó nélkül, hogy nem kevesen nem a baromfitenyésztés iránti vonzalomból, hanem azért igényelték a 10 éves lejáratú, kamatmentes „tyúkkölcsön"-t, hogy adósságukat rendezzék, vagy valamely költséges tervüket megvalósítsák. A közvélemény szerint egyesek összeköttetéseik révén jutottak az ilyen kölcsönhöz. 1931-ig a kisebb- nagyobb baromfifarmok száma 300 fölé emelkedett, miután a földművelésügyi miniszter 1928- ban úgy rendelkezett, hogy minden olyan baromfitelep, ahol legalább 100 tojó van, és tulajdonosa kötelezettséget vállal, hogy állományát egy év alatt 200-ra felemeli, díjtalan tenyésztési tanácsadásban és állategészségügyi ellenőrzésben részesül. Utóbbit az Országos Állategészségügyi Intézet szakközegei látták el. Főként ezekről, az állam által támogatott és ellenőrzött telepekről szerezték be a köztenyésztés vegyes, kiegyenlítetlen baromfiállományainak javítására rendelt rhode island red és plymouth fajtájú kakasokat, tojókat, naposcsibéket és tenyésztojásokat. Hivatalosan az lett a baromfifarmok állami segélyezésének fő oka, hogy nemesítő keresztezést, vérfrissítést célzó jó tenyészanyaggal lássák el a népies baromfitenyésztést. Ezzel indokolták a farmszerú tyukászatok létjogosultságát. (5. ábra) 5. ábra. Gépgyári szórólap barornfitenyésztési eszközökről (1931). 9 A FÖLDMŰVELÉSÜGYI TÁRCA... 1929.83. p.