Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években

Mint említettük, egyre többen baromfifarmok alapításával óhajtottak meggazdagodni. A viszonylag nagy költséggel fenntartott farmok azonban a népies baromfitenyésztés olcsó, bár gyengébb minőségű termékeivel nem tudtak sikeresen versenyezni. A hazai fogyasztók alig értékelték többre jobb minőségű árujukat, mint a köztenyésztésből valót. A külföldi piacokon pedig baromfifarmjaink drágán termelt áruja nehezen konkurálhatott az ottani termelőkével és a máshonnan importált áruval. A baromfifarmok legtöbbje, a Budapesten vagy közvetlen közelében levőket ide nem értve, csak úgy maradhatott fenn, ha a tenyésztojásokat és tenyészállatokat a konzumárunál jóval magasabb áron tudta értékesíteni.

10 A pecsenyebaromfit és teatojást termelő farmok csak addig az ideig bírták a versenyt a népies baromfitartással, amíg az államtól pénzbeli támogatást kaptak. Ezt azonban az 1929-1933. évi gazdasági világválság idején szűkítették, majd megszüntették. A válságban megtorpant a baromfifarmok alapítása. Először a legszakszerűbben vezetett, 500 körüli állománnyal rendelkező nagyobb telepek érezték meg a változást, mert újabb farmot már senki sem alapított, nem rendeltek náluk tenyészanyagot. Sok baromfifarm 1931ben meg is bukott. A fordulat váratlanul jött.

11 A gazdasági válságot csak a tőkeerős, kedvező földrajzi fekvésű és egészen kiváló minőségű tenyészbaromfit előállító farmok vészelték át. A baromfitelepek összes állománya 100-200 ezer között mozgott, vagyis eltörpült az ország 20 millió körüli baromfiállományához viszonyítva. Baromfiegészségügy Az 1920-as és 1930-as években a különféle járványos baromfibetegségek főként a növendék háziszárnyasok között sok elhullást okoztak. Az évi 5-10 %-os veszteséget a jól vezetett telepeken is még elfogadhatónak tartották, de a háziszárnyasok legveszedelmesebb betegsége, a baromfikolera és az egyéb fertőző megbetegedések okozta kár a népies állományokban nem ritkán ennél is nagyobb volt. Pontos adatok hiányában azt a tyúkféléknél minden esztendőben 20 %-kal kalkulálták, egyes években azonban az állományok 35-40 %-a is elhullott. Voltak vidékek, ahol egy-egy falunak majdnem egész baromfiállománya ismételten elpusztult. A magyar állategészségügy terén akkoriben határkövet jelentett az 1888. évi régi állategészségügyi törvényt felváltó 1928:XDC tc. alkotása, amely többek között általánossá tette a baromfikolera elleni védőoltásokat. Ám ezek ellenére sem javult lényegesen a baromfiegészégügyi helyzet, mert a baromfiak primitív tartási viszonyai 10 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum megszerezte SZÓNYEY Lórántné, egykori neves rhode island red tyúkokat tenyésztő óbudai baromfifarmjának emlékanyagát, és itt őrzik BOGYAY Elemér, volt sárospataki baromfitenyésztő kiállításokon nyert okleveleit és díjait is. 11 Mutatja ezt, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete értesítőjének 1930. augusztus 1-jei különkiadása is még részletes árjegyzéket közölt 20 oldalon át a különféle baromfitenyésztési eszközökről. Azokat természetesen nem a tanyai parasztgazdaságok számára hozták forgalomba.