Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében

mányzat a szövetkezet állami támogatásaként a mezőhegyesi törzsménlétszámot négy új törzsmén felállításával 22-re emelte. D'ORSAY egy Algy Gidránt, két félvér és nóniusz mént állított fel. A két félvér, Furioso XXIII. (Furioso XXII -106 North Star III.) és North Star V. (North Star IV - 165 Furioso XII.) a későbbiekben a mezőhegyesi félvértörzs legnagyobb hatású törzsménjei és vérvonalalapítói lettek. A korabeli szaksajtóban a tájfajta szövetkezet létrejötte élénk visszhangot váltott ki. SZAPÁRY I. messzemenően egyetértve a tájfajtatenyésztéssel, éppen a felállított négy mén, valamint az angol telivérek használata miatt kifogásolta a párosítási tervet.

51 D'ORSAY O., nagyra értékelve SZAPÁRY hippológiai tudását, nyílt levélben

52 tette közzé tenyésztési koncepcióját. D'ORSAY már nagy tapasztalatot szerzett a szakirányítása alá került ménesbirtoki lótenyésztésben, ahol meglehetősen heterogén állományból rövid idő alatt sikerült kialakítani a ménesbirtok-nóniusztörzset. Ez a törzs a 90-es években szintén bekapcsolódott a köztenyésztés ménellátásába. D'ORSAY tenyésztési elképzeléseiben az angol telivérek alkalmazása mellett tett hitet. Nélkülözhetetlennek tartotta mezőhegyesi rög durvító hatásának elkerülésére, a szervezeti szilárdság növelésére. Ezért nem tartotta hibának, ha a telivért megfelelő kancapartnerekkel a köztenyésztésben is alkalmazzák. Azt is felhozta érvül, hogy a szövetkezeti tagok kancái, noha jó minőségűek, heterogén állományt képeznek, amelyben esetenként hasznosabb valamely kancát egy gidrán, vagy félvér, esetleg telivér ménhez beosztani, különösképpen akkor, ha ez a tulajdonos kívánságával is megegyezik. A továbbiakban az utódoknak nóniusz ménnel való párosításakor a kancák már genetikailag közelebb fognak a nóniusz ménekhez állni. D'ORSAY úgy vélte, hogy esetenként célravezetőbb eljárás, ha a telivért az anyai oldalról hozzák be. A táj faj ta szövetkezet megalakulásakor egyébként számos olyan községből is jelentkeztek gazdák, amelyekben inkább a félvér jelleg dominált, a etnikailag is ehhez a fajtához álltak közelebb a gazdák (Hódmezővásárhely, Reformátuskovácsháza stb.). A későbbiekben ezeken a területeken mezőhegyesi félvér tájfajta körzet alakult ki, míg a nóniusz körzetek szigetszerű foltokban (Makó, Szarvas, Battonya) váltak ki. „A Mezőhegyesvidéki tájfajta lótenyésztő szövetkezet" működésének első évtizedében szervezetileg, tenyésztésileg és személyileg teljes mértékben a mezőhegyesi Állami Méneshez kapcsolódott. A szövetkezet létrehozásának gondolatát D'ORSAY O. dolgozta ki olyan formában, hogy a tagok lovait kizárólag a mezőhegyesi törzsmének fedezzék. Ennek megfelelően az 1894-ben elfogadott szervezeti szabályzat szerint, a szövetkezet felügyelő bizottságának elnöke a mezőhegyesi ménesparancsnok, aki saját hatáskörében rendeli ki a bizottságnak egy-egy tagját. A tagság51 SZAPÁRY 1.1893. W. 76. p. 52 D'ORSAY 0.1893. W. 93. p.