Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TÖRÖK ZSÓFIA - SZÉKELYHIDY IVÁN - SZŐLLŐSY GÁBOR: Patkolókovács képzés Magyarországon az első világháború előtt

telemben rendelkezik. A kovácsok nem mindig lelkesedtek a baromorvosi ismeretek elsajátításáért, ami jelentős anyagi áldozatokkal is járt, ezért a későbbi rendeletek által kedvezményeket kaptak. Ennek megfelelően a költségeiket - napi 30 krajcárt - a helyi törvényhatóságok fizették. A bizonyítvány hiányában azonban megtiltották a mesterré válást.

20 Aki viszont elvégezte a tanfolyamot, az otthon taníthatott baromorvoslást. Az ilyen helyi kurzusokat leginkább télen tartották. A mesterek baromorvosi tanfolyamon való képzése az 1840-es évektől már általános volt. A patkolóiskolát végzett, illetve a lovak gyógyításához értő kovácsok száma a XIX. század közepe táján már annyira megnövekedett, hogy az ilyen ismereteket az uradalmi kovácsoktól is megkövetelték. Közben lassan bekövetkezett a céhszervezet felbomlása. Az európai államok sorra iktatták törvénybe az iparszabadságot. Ezt nálunk először egy 1859-es császári nyílt parancs fogalmazta meg, amely Magyarország területén is elrendelte a céhek megszűnését és ipartársulatokká alakulását. A parancsnak inkább eszmei jelentősége volt. A céhek végleges eltörlésére csak az 1872-es ipartörvénnyel került sor, amely kimondta az iparszabadságot.

21 Az iparosképzés rendszere csak hosszú évtizedek alatt alakult ki. Az inasképzés még jó ideig a régi mesterek kezében maradt és községi jellegű volt. A kovácsok képzése a kapitalizmus korában már összefonódott a fémipari szakoktatással. A tanonciskolákban heti 7 órát hallgattak a tanoncok 3 évig, évente 10 hónapon át. Ebből 3 óra vasárnapi rajzoktatás volt és 4 szakóra. Emellett napközben a mestereknél dolgoztak.

22 Polgári patkolóiskolák A magyarországi kovácscéhek dokumentumai azt mutatják, hogy a polgári lakosság számára dolgozó kovácsiparban nem tekintették külön szakmának a patkolókovács mesterséget. Erre enged következtetni az is, hogy nyelvünkben a két tevékenység megjelölésére nem alakult ki külön szó, mint például a török nyelvben (kovács = demirci, patkolókovács = nalbant). Ugyanezt a feltevést erősíti, hogy a „patkolókovács" szókapcsolat 1546-ban mint katonai műszó jelenik meg,

23 vagyis patkolásra szakosodott kovácsot elsősorban a hadseregben alkalmaztak. A szakosodás hiánya azzal magyarázható, hogy az út- és talajviszonyok a legtöbb helyen nem kívánták meg a lovak feltétlen vasalását, így a patkolás mint kizárólagos foglalkozás nem biztosított volna megfelelő megélhetést a kovács számára. Ugyan20 BODGÁL F.EA7941. 21 1872.é. VlII.tc. 22 Az iparoktatás... 1904.17.p. 23 Magyar- Oklevél-szótár 1902-1906.758.p.