Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TÖRÖK ZSÓFIA - SZÉKELYHIDY IVÁN - SZŐLLŐSY GÁBOR: Patkolókovács képzés Magyarországon az első világháború előtt

akkor Magyarországon a patkókészítést olyan felszereléssel űzték, (ideértve a műhelyt is) amellyel bármilyen más, a falusi kovács praxisában előforduló munka is elvégezhető. Bizonyos fokú patkolási szakértelmet azonban már a céhszabályok is megköveteltek, sokszor már az inasoktól is.

24 Az állatorvosképzés - amelyre a későbbiekben az intézményes patkolókovácsképzés épült - megindulása Tolnay Sándor nevéhez fűződik; az ő irányításával vette kezdetét 1787-ben - helytartótanácsi rendeletre - a pesti egyetem orvosi karán az állatgyógyászati tanszék megszervezése. A tanszék elsőrendű feladata az orvosi kar hallgatói részére, továbbá végzett orvosok és sebészek számára járványtani ismeretek oktatása, s ezáltal a pusztító járványos állatbetegségek (pl. keleti marhavész) megfékezése volt. Tolnay azonban - felismerve az állatgyógyászat és a szakszerű lóvasalás gazdasági jelentőségét - már az első tanévben szervezett lóorvosi tanfolyamot kovácsok és gazdák számára. A patkolás gyakorlati oktatása 1802-ben kezdődött. Ebben az évben állították fel a patkolószínt és alkalmazták Hangéi Ferenc budai polgárt tanítókovácsként.

25 A tanfolyam képzési ideje kezdetben 7 hónap, később 2 félév, azaz 5-5 hónap volt.

26 A tanítás 1860-ig két nyelven folyt: magyarul és németül. A tanfolyamok órarendjének-tanúsága szerint az itt szerzett képzettség az állatorvosihoz állt közel. A tantárgyak a következők voltak: boncztan, élettan, általános kórtan, különös gyógytan, járványtan, sebészet, patkolás. Amint ebből is kitűnik, ezek a korai „pro fabris" tanfolyamok nem a kovácsok patkolási szakemberré való kiképzését szolgálták szemben a katonai patkolóiskolákkal, és az 1890-es évek polgári tanfolyamaival, hanem állatgyógyászati szakemberek képzését. Az 1802 és 1851 között tartott tanfolyamok hallgatóinak összetételét az 1. táblázat mutatja. Ebből kitűnik, hogy e tanfolyamokon a kovácsokon kívül gazdák és seborvosok is részt vettek. A hallgatók életkora 16 és 39 év között volt. A legnépesebb korcsoport a 21-23 éveseké és a 26-28 éveseké. A magyar hallgatók nagyjából az egész ország területéről érkeztek, ideértve Erdélyt is. A németajkúak elsősorban a Felvidékről, Erdélyből, a Délvidékről, valamint Sopron és Pest környékéről érkeztek. Majd minden tanfolyamon volt még egy-két sziléziai, würtenbergi, szlavóniai, csehországi hallgató is.

27 24 BODGÁL F.EA8723. 25 KOTLÁN S. 1941.23.p. 26 U.o. 29.p. 27 U.o..