Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

6. ábra. Nagyüzemi kaportábla ócsán, az 1950-es években. (MMgMA. Fotógyűjtemény) igénnyel magyarázható. A legnagyobb gyógynövénytermő terület Békés megyében (3000 ha körül), a legkisebb Zala megyében (400 ha körül) alakult ki. 11 megyében 1000 ha-nál nagyobb a gyógynövényekkel hasznosított terület.

29 (6. ábra) A hazai nagyüzemi gyógynövénytermesztés KEREKES József nevével fűződik össze, aki -mint a bevezetőben már szó esett róla - a „gyógynövény" mai fogalmát tisztázta. Aktív irányítója volt a nagyüzemi módszerek kidolgozásának, s ezzel párhuzamosan megvetette a tárgy felszabadulás utáni egyetemi szintű oktatásának alapjait is. A 60-as évektől egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig meghatározó szerepe volt a magyar „gyógynövényügy" fejlődésében. A kamilla szakaszos vetési kísérleteinek eredményeképpen új termesztéstechnológiát dolgozott ki, melyet ma is széleskörűen alkalmaznak mezőgazdasági üzemeink. Nemesítő tevékenységét fémjelzi a nagyhozamú, magas hatóanyagtartalmú üzemi termesztésre alkalmas 'Soroksári 40' kamillarajta állami elismerése.

30 Ebben az időszakban 40 körül volt a nagyüzemi gyógynövénytermesztéssel foglalkozó szövetkezetek és gazdaságok száma. Mint egy korabeli elemzés írja: „ezen 29 MARTON J. - CS.VARGA M. 1972.19.p. 30 W.NAGYÁ.1988.141.p.