Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

majd teljesen fel kellett mondania.

25 Ettől függetlenül a többi ismert gyógynövényszakemberrel együtt szívvel-lélekkel szolgálta a magyar gyógynövényügyet, célul tűzve ki a régi jó hírnév visszaállítását. Sajnos, a felszabadulás utáni iratanyag jelentős hányadát selejtezték, ezért általában csak a minisztériumi iktatókönyvek találhatók meg, melyek egy-egy soros tartalmi kivonattal utalnak az iratokban foglaltakra. De ahhoz az iktatókönyv is elég, hogy észrevegyük, milyen fontos szerepe volt a gyógynövénytermesztésnek ebben az időszakban. Az „ötletnapok" eredményei, a számos újítás, javaslat mind erről tanúskodnak. Hogy csak egy példát említsünk, ROM Pál, az Illóolaj Kísérleti Laboratórium vezetője javaslatára (itt az irat maga is megvan) a Japánból származó kristályos menthol helyettesítését végleg hazai mentaolajjal oldották meg 1950-től kezdve.

26 (Erre nézve már korábban, a II. világháború alatt is folytak a kísérletek.) A minisztériumból kibocsátott felhívások, pl. a magánkezekben lévő malmok üzemeltetőihez anyarozs begyűjtésére, vagy csalán, hárs, szederlevél gyűjtésére sejtetik, hogy a törekvések igen komolyak voltak. A gumipitypang, kenaf termesztési próbálkozások is ekkor folytak legerőteljesebben, s tudomásunk van selyemkóró termesztési kísérletekről is az 1952-es évből. Termését, pontosabban a magpelyhet ipari célokra, selyemgyártásra akarták fölhasználni. A vadontermő selyemkóró begyűjtését megyénként szervezték. 1949-ben a Gyógynövénykísérleti Intézet Herman Ottó úti épületében folytatták azokat az anyarozstermesztési kísérleteket, melyeknek elindítója még az 1930-as években BÉKÉSY Miklós volt, akiben az anyarozskutatás úttörőjét tisztelhetjük. Ő dolgozta ki az „egyszem analízis" módszerét, melynek lényege, hogy a laboratóriumi hatóanyagtartalom vizsgálatok során, egy-egy nagyobb tétel anyarozs együttes elemzésekor esetleg kedvezőtlen hatóanyag-tartalom mutatkozhat, de ha szemenként vizsgálják, egy-egy szem kimagasló alkaloidtartalmára fény derülhet. Ebből a jó hatóanyagtartalmú anyarozsból kellett azután a továbbszaporításra alkalmas törzseket laboratóriumi úton kitenyészteni.

27 Az anyarozs egyike lett azoknak a gyógynövényeknek, melyek nagyüzemi termesztési keretek között hoztak igazán hasznot. A Herbaria Országos Gyógynövényforgalmi Központ munkatársai az 1960-as években már kidolgozták a teljes termesztéstechnológiát,

28 mely 1975-re - a szakágazatban elsőként - termelési rendszerré lépett elő. Az 1950-es években számos új kísérleti telep létesült (pl. Martonvásáron) és a már meglévő feldolgozó üzemeken kívül újakat hoztak létre Békéscsabán, Füzesabonyban, Szekszárdon, Nagykanizsán. Gyógynövénytermeléssel minden megyében foglalkoztak, de a termelésre a mai napig a terület szétszórtsága a jellemző. Ez a növények eltérő igényeivel, s a viszonylag nagy fejszámhoz kapcsolódó kicsiny tenyészterület 25 UMKL. ÁGM. XIX.-K-1-ff 8340. 26 UMKL. ÁGM. XIX.-K- 1-ff 8340. 27 W.NAGY Á 1987.154.p. 28 Anyarozs nagyüzemi... 1964.