Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

ma termesztésben lévő 'Budakalászi' gyógynövényfajták az ő nevéhez fűződnek. Több szakkönyvet is írt.

18 A gyógynövénnyel bevetett terület nagyságáról és fajtaösszetételéről erre az időszakra vonatkoztatva a következőket állapíthatjuk meg: Míg 1920-ban 130 hold (77 ha), addig a II. világháborút megelőző években már 8000 hold (4720 ha), tehát több, mint hatvanszoros nagyságú, gyógynövénytermesztéssel hasznosított földterület volt Magyarországon. A 20-25 féle termesztett gyógynövény közül legjelentősebbek voltak a borsosmenta, ricinus, mustár, levendula, koriander, konyhakömény és az édeskömény. A ricinus a Gyógynövénykísérleti Állomás munkájában kiemelt fontosságú volt; JÁKY Miklós vegyészmérnök foglalkozott behatóan a ricinusmag feldolgozási technológiájával, a ricinusolaj minél tökéletesebb kinyerése érdekében. A dísznövényként régóta termesztett ricinus háború előtti ipari vagy gyógyászati célra való termesztése inkább kísérletszámba ment. Az I. világháború alatt keletkezett hiány terelte rá a figyelmet, amikor már számottevő mértékben termesztették. Nagyobbfokú kultiválása csak akkor terjedt el, amikor az állomás egy nem pergő magvú fajtát honosított meg. (Az 1933-ban, majd 1937-ben összeállított, mezőgazdasági exportra irányuló tervek között már a gyógynövények, köztük a ricinus is, helyet kaptak.

19 (5. ábra) A kedvező alakulást mutatja, hogy a termesztés célját kezdetektől fogva főként meghatározó kiviteli terveket egyre emelkedőbb mértékben sikerült megvalósítani. Még az 1930-as évek elején lezajlott világgazdasági válság, és a világháborúk sem 5. ábra. Gyógynövények kiviteli termesztési terve 1937-ből. (Kivitelre mit és hol termesszünk? 17.p.) 18 TÉTÉNYI P. 1965.3-9.p. 19 Kivitelre mit és hol termesszünk? 1937.17.p.