Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

időszak valóban a magyar gyógynövénytermesztés fénykorának mondható. (Természetesen nem ez volt az egyetlen kiemelkedő periódus, s itt sem a tulajdonképpeni számszerűen kifejezhető nagy hozamok, hanem a rövid időn belül elért eredmények, a lelkesedés, az egyre több helyen fellángoló termelési kedv az, ami a húszas éveket fémjelzi.) A Gyógynövénykísérleti Állomás ehhez kapcsolódóan, az addig elért eredményekről, a Magyarországon termeszthető és gyűjthető gyógynövényekről látványos kiállítást is rendezett a Mezőgazdasági Múzeumban, 1921-ben. AII. világháború időszaka A gyógynövény ültetvények számának gyarapodása azt mutatta, hogy a termelők megtalálták számításukat a mezőgazdasági termelés ezen érdekes, viszonylag újnak számító ágában. A jelentősebb ültetvények közül ez idő tájt kiemelkedő volt TUZSON János gyűszűvirág telepe Taron (Nógrád m.) (3. ábra), valamint AGNELLI József csári (Nyitra m., ma Cáry, Csehszlovákia), LEIB Rezső bősi (Pozsony m., ma Gabcikovo, Csehszlovákia) gyógynövény telepei. Szabolcsban több termesztő kb. 4000 holdnyi (2360 ha) területen termelt mentát. Külön kell szólnunk BITTERA Gyuláról, akinek neve összefonódott a híres tihanyi levendulással. BITTERA 1926-ban bérelte ki a tihanyi apáttól azt a 125 hold3. ábra. Tuzson János gyűszűvirág telepe. (MMgMA Fotógyűjtemény 52/13.)