Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

nyi (74 ha) köves, csak juhlegeltetésre alkalmas területet, amelyen szívós munkával létrehozta francia levendula (helyesebben keskenylevelű levendula) ültetvényét, mely az ötödik évben már illóolajat adó állománnyá fejlődött. A legtöbb illóolajnövény meghonosítása, esetleges szelektálása, a nagybani termesztési feltételek kidolgozása, gyakorlatba történő átvitele, az olajok gyáripari előállítása az ő nevéhez fűződik. Elindította a magyar illóolajok exportját, s azoknak hamarosan elismertséget és közkedveltséget szerzett a külföldi piacon. Budapesten, a Hungária körút 77. szám alatt önálló illóolaj gyárat hozott létre, ezenkívül vidéki üzemekkel és lepárlóberendezésekkel is rendelkezett Zalaapátiban (Zala m.), Tihanyban (Veszprém m.), Kalocsán (Bács-Kiskun m.), Zalaváron (Zala m.), Dömsödön (Pest m.) és Deákiban (Pozsony m., ma Diakovce, Csehszlovákia). Ezek feladata az egyes körzetekben termelt növények feldolgozása volt. A budapesti üzem már csak az olajok finomításával foglalkozott. A vidéki üzemekhez kb. 1200-1800 hold (708-1062 ha) illóolajnövénytermelés tartozott, ami a teljes gyógynövény terület kb. negyede-ötöde volt. A levendulán kívül fontosabb termesztett növényei voltak a menta, borsosmenta, angelika, kapor, római kamilla, majoranna és a kömény.

14 A többi területről származó illóolajos növény feldolgozását a Gyógynövénykísérleti Állomás végezte. Az állomás szakmai kapcsolatban állt BITTERÁval. A borsmentatermesztés ugrásszerű kifejlődésének következtében szükségessé vált az illóolaj kinyerésről gondoskodni. Erre a célra egy nagyméretű vándor lepárló készüléket terveztek, melynek segítségével a mentaolaj helyi lepárlását meg tudták oldani (4. ábra). BITTERA külföldi, javarészt franciaországi tapasztalatai alapján a lepárló tervezésében segítségére volt az állomásnak, sőt a tihanyi réz lepárló készülékeket saját maga tervezte és készíttette el. Munkássága meghatározó volt a magyar illóolajipar és gyógynövénytermelés későbbi alakulására is.

15 A kor másik, kiemelkedő szakembere volt KABAY János, aki a száraz mákszalmából, majd a kicsépelt mákgubóból történő morfin előállításának módszerét dolgozta ki. Az ehhez szükséges speciális gyártógépeket is maga tervezte meg, s számos nehézséggel megbirkózva eljárását szabadalmaztatta. 1927-ben - vezérigazgatósága alatt - megkezdte működését a büdszentmihályi (ma Tiszavasvári) Alkaloida Vegyészeti Gyár R.T. KABAY keresztezési kísérleteket is végzett különböző mákfajtákkal a virágzási időszak meghosszabbítása érdekében. Új eljárásának több előnye közül figyelemreméltó, hogy a korábbi zöld máktokból történő morfinelőállítás helyett a száraz máktokból történt a kivonás, így a kampánymunka elkerülhető volt, továbbá, ez a típusú nyersanyag akár évekig raktározható, s a melléktermékből további értékes mellékalkaloidok állíthatók elő. Ma is alkalmazott módszerét a Gyógynövénykísérleti Állomás munkatársaként, AUGUSZTIN Béla támogatásával és segítségével dolgozta ki.

16 14 W.NAGYÁ1985.226.p. 15 W.NAGY Á 1987.227.p. 16 W.NAGY Á 1988.66.p.