Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

A századfordulótól 1918-ig A gyógynövények termesztése legalább olyan régi múltra tekint vissza, mint a többi szántóföldi növényé. Mivel a korábbi századok gyógynövénytermesztésének elemzése e tanulmánynak nem célja, ezért a magyarországi gyógynövénytermesztés XX. századi vonatkozásaival foglalkozik ez a munka. Egészen pontosan körülhatárolni nem lehet, de a századfordulóra tehető a gyógynövénytermesztés tulajdonképpeni kialakulása. Nagy szerepe volt ebben a filoxéra-vész következtében kieső óriási szőlőterületeknek is, melyeket egyéb növények mellett jelentős hányadban gyógynövényekkel telepítettek be. Megfelelő propaganda híján természetesen nem indult volna el ilyen ígéretesen a gyógynövénytermesztés, de a környező országok jó példáját látva a magyar gazdálkodó szakemberek is egyre sürgetőbben fordultak e témához különböző újságokban, könyvekben. 1890-ben jelent meg BORSODI Miksának az a könyve, amelyben lényeglátóan mutat rá: „Évek óta gyógynövények termesztési kísérleteivel foglalkozom, kísérleteim azon meggyőződésre vezettek, hogy hazánkban a legtöbb gyógynövény sikerrel és nagy haszonnal kultiválható; annál inkább, mivel ez a termelési ág nálunk még egészen parlagon hever." A „kis gazdák"-nak ajánlotta elsősorban, a gyógynövénytermesztés jövedelemkiegészítő szerepére hívva fel figyelmüket.

4 BORSODI, csakúgy mint néhány évvel később PÁTER Béla, a „nehéz idők", a „gazdasági válság" ellensúlyozására is javasolták, egyféle kiegészítő megoldásnak tartották a gyógynövények termesztését. „Milyen gyógynövényeket termesszen a kisgazda?" címmel PÁTER Béla 16 fontosabb növényfélét ajánlott termesztésre, „sík földön", „hegyoldalon" termeszthető, illetve „kevesebb munkát kívánó növények" csoportosításában. A könnyen érthető magyarázatokkal közreadott könyvecske sokak számára valóban hasznos kézikönyvvé vált, s e növények kivétel nélkül ma is nagyüzemi vagy kisgazdasági termesztésben vannak. Sík földön termeszthetők PÁTER Béla besorolásában a borsmenta, fodormenta, méhfű, majoranna, festőmályva, körömvirág és az ökörfarkkóró; hegyoldalon az orvosi zsálya, ruta, izsóp, benedekfű és végül, amelyek kevesebb munkát kívánnak: a kömény, édeskömény, koriander és a mustár. A termesztési útmutatókat javarészt saját kísérleti megfigyelései alapján állította össze.

5 PÁTER Béla munkája teremtette meg tulajdonképpen a magyar gyógynövénykutatást és -termesztést. Irányításával létesült a híres kolozsvári Kísérleti Gyógynövénytermesztő Telep, ahol elsősorban vadontermők termesztésbevételére folytak kísérletek, s ingyenes gyűjtési és értékesítési tanfolyamokat is szervezett. A kolozsvári kísérleti állomás az első ilyen jellegű intézmény volt Európában. Ennek mintájára hozták létre később Magyarországon és külföldön 4 BORSODI M. 1890.3.p. 5 PÁTER B. 1909.7., 42., 53.p.