Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

V. GÓZ GABRIELLA: A Kolozsvári Gyógynövénykutató Állomás működése a századfordulón

1907-ben már beindult a fontosabb gyógynövények alkaloidáinak és illóolajtartalmának meghatározása, a tudományos kutatás, a gazdasági akadémia vegytani laboratóriumában, valamint a kolozsvári Tudományegyetem vegytani intézetében.

13 Ez a munka 1909-től pedig a gyógynövénykísérleti telepen speciálisan berendezett új laboratóriumban folytatódott, önállóan ugyan, de igen szerény körülmények között. Itt került sor a magyar mentaolaj összetételét megállapító fizikai, kémiai tulajdonságait feltáró többirányú vizsgálatokra. Ezeket az első komplex vizsgálatokat IRK Károly vegyész végezte, amelynek eredményeképpen derült ki, hogy a hazánkban termő és termesztett mentafélék minősége nemcsak eléri, de túlszárnyalja a külföldi fajták értékét. IRK Károly vizsgálatai szerint a hazai fekete menta olajtartalma 0,4808, míg a világos színűé 0, 3310 %. A világos színű viszont finomabb olajat ad. A menták értékét az illóolajtartalom és minőség adja, amely függ a termőhely éghajlatától, a művelési módtól. így a más-más országokban termesztett menta olaja igen különböző, de a hazai (eltérő) vidékeken termesztett menta olaja is különböző értékű. A világkereskedelem már ebben az időszakban is megkülönböztette az angol, amerikai, német, japán, francia, orosz, olasz, és most már a magyar mentaolajat. A menta termelésben kiemelkedő Észak-Amerika, ugyanis a világtermelés kb. felét adta. Ezután a legtöbbet Japán termelte, majd sorrendben következett Anglia, Franciaország, Oroszország, Németország. A legértékesebb az angol, különösen a mitchamolaj, ezután a szász és később az amerikai mentaolaj volt. A japán mentaolaj pedig a mentholtartalomban lett az első. A japán menta , a Mentha canadensis var. piperascens, erős mentholtartalmát már egyszerű szaglásra is elárulja. PÁTER Béla 1912- ben THOMS berlini egyetemi tanártól ajándékba 50 tövet kapott ebből a mentából, amelyeket azután a kolozsvári telepen elszaporítottak. THOMS 1909-ben kapta ezt a mentát Japánból - Yamatakenből - és a Berlin melletti Dahlemben levő botanikus kertben elszaporította. A japán menta Dahlemben is megtartotta jellegzetességét. PÁTER Béla kísérlete is sikerült. A hazai mentaolaj értéke, minősége, az amerikaiéval egyenértékű, sőt mennyisége kiadósabb és oldhatóság tekintetében felülmúlja azt. IRK Károly vizsgálatai szerint a magyar mentaolaj fajsúlya: 0,90142 és 0,91918 között ingadozott. A külföldi borsosmentaolajok fajsúlya a következőképpen alakult:

14 angol: 0,90 -0,91 amarikai: 0,91 -0,92 japán: 0,89 -0,90 szász: 0,90 -0,91 német: 0,89 -0,93 francia. 0,90 -0,91 olasz: 0,91 - 0,92 13 KK 1908.441.p. 14 TtK 1913.500-501.p.