Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

V. GÓZ GABRIELLA: A Kolozsvári Gyógynövénykutató Állomás működése a századfordulón

A mentoltartalom vonatkozásában a magyar mentaolaj megelőzte az olasz, orosz, francia, amerikai olajat és rangsorban az angol és szász között foglalt helyet. Az ország különböző vidékein termett borsmenták illóolajtartalma (1912): Aranyospolyána (Torda-Aranyos vármegye ma Poiana, Románia) 1,112 % Szilbács (Bács-Bodrog vármegye ma SilbaC, Jugoszlávia) 1,117 % Lúgos (Krassó-Szörény vármegye ma Lugoj, Románia) 1,274 % Makó (Csanád vármegye ma Csongrád megye) 1,284 % Komárom 0,933 % Kolozsvár (Kolozs vármegye ma Cluj, Románia) I. gazd.akad.bot.kert. 1,364 % II. „Csíkoskert" (kis.tel.) 0,862 % Algyógy (Hunyad vármegye ma Geoagiu, Románia) 1,430 % A magyar borsmentaolaj fizikai értékszámai oly magasak, hogy nemcsak a hazai, de a külföldi gyógyszerkönyvek által előírt szabványokat is kielégítik. A magyar borsmentaolaj 1911-ben jelent meg először a világpiacon a miltitzi (Lipcse melletti Miltitz) Schimmel-féle világhírű gyár félévi jelentésében. Külön felfigyeltek a magyar fodormenta olaj feltűnően magas karvontartalmára. A karvon, a menta legfontosabb hatóanyaga, amelynek antiszeptikus, baktériumölő hatást tulajdonítanak. A karvontartalom szerint a menták sorrendje: német: 35-56 % amerikai: 56 % orosz: 5-10 % magyar: 62-72 %