Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

SZABÓ LÓRÁND: Beszámoló a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének (AIMA) Budapesten tartott CIMA-8 kongresszusáról (1987. szeptember 7-11.)

PAPÓCSI László, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes beszéde az AIMA kongresszus alkalmából Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim! A Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szövetségének 8. kongresszusa alkalmából a Magyar Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében köszöntöm Önöket. Megtiszteltetésnek és egyfajta elismerésnek tekintettük, amikor 1984- ben Franciaországban a Szövetség 7. kongresszusán hároméves ciklusra a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója személyében magyar elnököt választottak. Ugyancsak megtiszteltetésnek vesszük, hogy most múzeumunk lehet házigazdája a tanácskozásnak. Felelősséggel készült a Mezőgazdasági Múzeum közössége a Szövetség életében mindig jelentős esemény megrendezésére. Ebben nagy segítséget kaptak a Szövetség elnökségi tagjaitól és tagságától. Ismereteink szerint a muzeológusokat, így az agrármuzeológiával foglalkozó szakembereket is mindig összekötötte a múlt kutatása, értékek és tanulságok feltárása. E nemes cél érdekében a nemzetközi összefogás ma - a sokszor hallott válságos időszakban - különösen nagy érték és példamutatás is. Korunk válsága az értékek válsága is egyben. Ebben a helyzetben fontos tartalékunk az értékek egyik bőséges tárháza: a múlt. Nemzedékek hosszú sora által századokon át felhalmozott értékek ellensúlyozhatják a devalválódás folyamatát, segíthetnek a folyamatok mérséklésében. A múltbeli alkotások, sikerek, eredmények letisztult értékeink; értékőrző funkciónkhoz nem férhet kétség. Századunk nagy magyar zenészére gondolva, bartóki értelemben vett „tiszta források" ezek. Ezért is vagyunk itt, hogy merítsünk belőle minél többet. Az agrártörténelem, amint ez a muzeológusok előtt különösen ismeretes, egészen a legutóbbi időkig meghatározó szerepet játszott az emberiség történetében. így hát az agrármúlttal való foglalkozás, némi túlzással, az emberiség múltjával való foglalkozást is jelenti. A mindenkori agrárviszonyok nem csupán a termelői-gazdasági, de a társadalmi és kulturális szférának is egyik igen fontos, meghatározó elemét alkotják. Magyarországon a mezőgazdaság fontos ágazata a népgazdaságnak. Ez így volt a múltban is, és így van ma, így lesz a jövőben is. Szerepe meghatározó a termelésben. Eredményei több termelési ágban kiállják a nemzetközi összehasonlítást. A belső zavartalan ellátás mellett igen fontos az export jelentősége. Ezek az eredmények a szocialista gazdaság szilárd talaján alapulnak, de visszavezetnek a múltra is. Gazdag tudományos múltja van a magyar mezőgazdaságnak. Agrártörténetünk nagyjainak biográfiáját éppen most bocsátja közre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A keszthelyi Georgikont Európa első oktatási intézményei között tartják számon. Alapítása 1797-ben történt.