Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

rület. A legtöbb ismét Bács-Kiskunban (24), utána pedig Hevesben (9) és Pest megyében (8). Sőt 1913-ban Szeged és Kecskemét szőlői meghaladták a 10.000 kh-t is. Vegyük sorra ezek után megyénként a szőlők területét. Baranya megye A legtöbb szőlő Pécs határában volt mindhárom esztendőben (1895: 2.230 kh, 1913: 1.633 kh, 1935: 1.422 kh). Utána 1895-ben Siklós (761 kh), Hidas (673 kh), majd Mohács (672 kh) következett. 1913-ban Siklós (691 kh), Mohács (562 kh), Nagyharsány (532) volt a sorrend. 1935-ben Siklóst (820 kh) Mohács (619 kh), majd Mecsekalja (528 kh) követte. Ami általánosságban a megyére jellemző volt: csökkenő, majd stagnáló nagyságú homokterületek, az a legtöbb szőlővel rendelkező településekre is érvényes volt. Bács-Kiskun megye rWint már jeleztük, Kecskemét szőlőterülete országos szinten is kiemelkedő volt. (1895: 6.569 kh, 1913: 10.780 kh, 1935: 12.640 kh.) Utána 1895-ben Kiskunhalas (2.581 kh), Kiskunfélegyháza (1.958 kh), Jánoshalma (1.501 kh), Bácsalmás (1.225 kh), Császártöltés (1.133 kh), Kiskunmajsa (1.129 kh) és Hajós (1.073 kh) következett. 1913-ban tovább nőttek a szőlőterületek: Bácsalmás (4.887 kh), Kiskunhalas (4.876 kh), Jánoshalma (3.483 kh), Kiskőrös (2.903 kh), Izsák (2.871 kh), Kiskunfélegyháza (2.368 kh) sorrend alakult ki. Bár nem ilyen ütemben, de azért tovább nőtt 1935-re is a szőlőföld kiterjedése. Akkor a legnagyobb területűek Kiskunhalas (4.841 kh), Bácsalmás (4.198 kh), Jánoshalma (3.289 kh), Kiskőrös (3.283 kh), Izsák (3.263 kh), Kecel (2.883 kh), Soltvadkert (2,878 kh) és Kiskunfélegyháza (2.585 kh) voltak. Imponáló az emelkedés 1895-höz képest, különösen Izsák, Kiskőrös és Bácsalmás (1935-re mintegy négyszeres növekedés), Kecel (1935-ig háromszoros emelkedés), Jánoshalma, Kecskemét és Kinkunhalas (1935-re mintegy kétszeres gyarapodás) esetében. De ugyanez a helyzet számos kisebb szőlőterületnél: Kelebián tízszer, Csikérián hatszor, Kerekegyházán ötször, Újkécskén négyszer, Soltvadkerten és Lajosmizsén háromszor annyi szőlőt tartottak számon 1935-ben, mint 50 esztendővel azelőtt. Békés megye A gabonatermesztéséről híres megyében a szőlőterület fokozatos csökkenése természetesen a településeken is nyomon követhető. Míg 1895-ben Eleken 1.184 kh, Békésen 748 kh, Gyulán 707 kh jelentette az élvonalat, addig 1913-ban a legtöbb szőlő is csak 635 kh volt (Gyula). 1935-re pedig a továbbra is listavezető Gyulán már csak 330 kh-t találtak az összeírok.