Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

LAPOSA JÓZSEF: Az örvényes-aszófői Öreghegy szőlőterületének változása a múlt század közepétől napjainkig

Az örvényes-aszófői Öreghegy szőlőterületének változása a múlt század közepétől napjainkig LAPOSA JÓZSEF I. Bevezetés E dolgozat a Balaton északi partján fekvő Aszófő és Örvényes község határában fekvő Öreghegy nevű szőlőheggyel foglalkozik. Célja a tájváltozás folyamatának, a szőlőterület alakulásának, valamint a még meglévő termelési és esztétikai értékek feltárása. Rendhagyó írás, mert kilép az agrártörténet megszokott keretei közül és termelési, gazdasági kérdéseket is érint. A dolgozat csak a földrajzilag pontosan lehatárolható Öregheggyel foglalkozik, a többi aszófői és örvényesi szőlőterülettel (Vörösmái, TSz-szőlők), illetve a kapcsolódó pécsely szőlőkkel nem. A részletes értékelés előtt feltétlenül szükségesnek érzem, hogy a szőlőhegyekről, illetve a Balatonfelvidéki szőlőhegyek változásáról elmondjak néhány mondatot. A szőlőhegyekről A szőlőhegyek a társadalom és a termelés fejlődésével jöttek létre. Korunkra a XVIII-XIX. századi szőlőművelők esztétikai, történeti és építészeti szempontból egyaránt gazdag és csodálatos szépségű szőlőhegy tájakat, tájrészleteket hagytak maguk után. E szőlőhegyi táj védelme - tekintettel arra, hogy a dunántúli szőlőhegyek nagy része magángazdálkodók munkáját, eredményét tükrözte - a nagyüzem mindenhatóságát valló politika miatt az utóbbi évtizedekben nem szerepelt céljaink között. Pedig a táj éppen úgy - vagy még jobban- lehet nemzeti örökség, kiemelkedő, védendő érték, mint egy műemléki városrész, épület vagy műtárgy. A hazafiság, a valahová tartozás érzése ugyanis mélyen kötődik a szülőföld jellegzetes tájaihoz, elemeihez. A szőlőhegyek pedig meghatározó elemei a tájnak. Az esztétikai jegyek, a történeti tartalom mellett nyilvánvalóan döntő fontosságú a szőlőhegyek termesztési jelentősége. Annak ellenére, hogy a hegyoldalak művelése