Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Knézy Judit: Uradalmi alkalmazottak és életmódjuk a csurgói uradalomban a XVIII. század végén
Horvát István helyében. Uraság konventios bognárja Horváth Péter házában . . . János és Bustya kocsisai Győri György házában . . . Tandem Sövegjártó Szatmári István háza felében . . .52 Más iratok elárulják, hogy ezek többnyire füstöskonyhás házak, a pásztoroké szoba-konyhás, az iparosoké olyan, hogy benne műhely is elhelyezést nyerhessen (szoba-konyha-kamrás vagy szoba-konyha-szoba elosztású), de előfordult, hogy a műhely a telken lévő másik épületekbe került. Az épületek jelentős része faház (talpas, favázas, sövényfonásos falu) szalmatetős volt. Korábban építtetett az uradalom különálló — egy családnak szolgáló — a kor módosabb jobbágyházainak megfelelő színvonalú lakóépületeket, illetve műhelyekkel, gazdasági épületekkel egy tető alatt lévő lakótereket. Nagymartonban a fent említett 1764. évi összeírás számba vett „a szitás malom mellé épített kéményes, boronafalú „malomházat", kéménye és tüzelőhelye már téglából épült.53 A csurgói vadaskertben a kerítés s a vadász háza szintén boronafalú volt és konyha is tartozott hozzá. A boronafalazat különösképpen arról árulkodik, hogy épületfával bőséggel rendelkezett az uradalom a területen. Még 1815-ben is arról számol be Richard Bright angol utazó, hogy a bélavári erdőben milyen csodálatos épületfának való fapéldányok, gyönyörű tölgyek vannak.54 Általában Somogyban már ebben az időben is ritkán készült boronafalú lakóház, inkább csak malom, pajta, istálló, hidas, erdészház és présház. Az uradalom kevésbé rangos, régebben készült épületeinek egy részében viszont a föld alá mélyített pince nem kőből is boltívesre, hanem boronából épült.55 A téglából való tűzhely és kémény — a korszakban — fejlett tüzelőberendezésnek számított, mert vele a konyhát tisztábban tudták tartani. Jobbágyházakban még nem volt ismert. Itt jegyzendő meg, hogy a Festetics család rajztárában egy később csikósparhetnek nevezett négylábú, vasból való, zárt tüzelő terve is fennmaradt az 1770—1810 közötti időből. Nem tudni hol és mikor kezdtek ilyet használni56 Egyszerű, de nem szegényes háznak számított egy későbbi, ugyancsak a fent említett angol utazó leírásában szereplő taranyi méhészház, melynek szobájában cserépfiókokból álló kályha, szó szerinti fordításban „homorú csempékből álló magyar kemence" adta a meleget. A méhész felesége szőtt a szobában, ugyanitt egy ágy volt, arra felhalmozva az ágynemű, melyet éjszakára a földre terítettek.57 Ugyan ő említette, hogy a Balaton mellékén nem rendes zsúptetővel fedték az egyszerűbb lakóházakat, hanem szalmával takarták le, s a szalmát dorongokkal rögzítették. 52 OL P 275. IV. 38. b. 40. p. Kecskésről a későbbi iratokban már nem esett szó. 53 OL P 275. IV. 38. c. 58—59. „Observationes quad possessiones Nagy Martony. 54 BRIGHT, R. 1815. 59. 55 A kakonyai szőlőhegyen (Légrád) — OL P 275. IV. 38. c. 42. p. — „az Uraságnak háza hozzátartozandó bényiló szobával, konyha és alatta boronábul pincével.. ." 56 OL T- 3 V. téka 450. 57 BRIGHT, R. 1815. 49.
