Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Knézy Judit: Uradalmi alkalmazottak és életmódjuk a csurgói uradalomban a XVIII. század végén
Nagyváthy Jánosnak 1795-ből kelt „Instrukciója" — többek között — a takarékos építkezésre is javaslatot tett. Széles körű tájékozottságról tanúskodnak sorai. Éppen a póznákkal leszorított szalmatetőt is kifogásolta, mint pazarlást, s helyette az épületek tetőzetének felújítása esetén a zsúp-, nád- vagy gyékényfedést58 javasolta. Hogy mennyire elterjedt lehetett az ágasfás-szelemengerendás és ollófásszelemes59 tető, kiderül abból, hogy „ragra való" szerkezet helyett, (mely a fentiekkel jelent egyet) inkább a szalufást tartotta megengedhetőnek. „Fa épületeket", nevezetesen boronafalú, „tapasztott sövény" vagy talpfákra állított falakat és kémény nélkül valókat csak ott engedélyezett volna, ahol éppen elkerülhetetlen. Helyette inkább vályog, tégla, vagy kő fundamentumra való falat írt elő, de még az „úgynevezett fecske fészek"-kel jelölt falrakási technikát is takarékosabbnak ítélte. A csurgói és keresztúri (szentgyörgyi)birtokegység fában való gazdagsága késleltette azokat a szigorító, a faépítkezést korlátozó rendeleteket, amelyeket a megye több uradalmábam már érvényre juttattak.60 Különbség volt a kisnemesek, középnemesek éves alkalmazottainak és a főnemesek majorjaiban felfogadottak lakásviszonyai között az utóbbiak javára. Tudomásunk van kisnemes fundusán „kanásznak füstös házáról", azaz egyetlen füstös, lakásra és sütés-főzésre is egyaránt szolgáló épületéről. Egy több cselédet is tartó gazdánál három füstös lakóhelyiség volt egymás mellé építve: „három füstös konyha, negyedik most készül, kálhás szoba lészen".61 A nagybirtokosok majorjainak építkezését saját építési irodájuk, illetve apparátusuk végeztette már a XVIII. század második felében.62 A csurgói uradalomban az 1764. évi összeírás szerint a rangosabb lakóépületek már téglafalúak és konyhájuk téglából való kéménnyel van ellátva. így pl. a csurgói vendégfogadó már felkészült szerény lehetőségeivel átutazó vendégek (főként kereskedők) fogadására is: hat szobája, egyetlen kéményes konyhája, három pincéje, négy kamrája, egy lóistállója és egy szekérszíne volt, mindez téglafallal és zsúpfedéssel. Az 1767. évi összeírás minden szobában „paraszt kálhát" (mázatlant) jelölt, ezeket a folyosó felől fűtötték és füstjük a „kő kéményen" át távozott. Az 1770. évi alaprajzon jól felismerhetők a fent felsorolt helyiségek és tüzelőberendezéseik, csak újabb gazdasági épületeket terveztek hozzájuk.63 (II. kép.) 58 NAGYVÁTHY J. 1795. 43. 59 A csurgói uradalom épületeinek 1764. évi leírásában pl. a granárium mellett „ollókra csinált pajtácska szalmával földve, melyben szükségkor csépölnek . . . hasonló ollókra csinált egy másik hajlék is, ahová az ácsok a megfaragott fákat bé rakni s néha rossz időben ott faragni." OL P 275. IV. 38. c. 60 Pl. Talpgerendákat és póznákat Széchényi Ferenc uradalmában 1805-től csak pénzért és robotért adtak (Takács L. 1978. 109—112). A szántódi uradalom cselédházai között is egyre inkább a vályogfalúak (pl. pintérház) hódítottak tért. MAGYAR E. 1984. 38—39. 61 KNÉZY J. 1973. 522. 62 DOBROVITS D. 1983. 20. 63 OL P 275. IV. 38. c. 35. p. valamint OL P 275. IV. 4L A rajz OL T—3. I. téka 38. sz.
