Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
hatáskörébe tartozott Novitól kezdve a dalmát határig terjedő, mintegy 91 km hosszú, 8—9 km széles tengerparti sáv. A közvetlenül művelődésbe vont terület részletes kimutatása a következő:49 — Magánbirtok 9 039 kh (5 202) ha) - 1867-től 1885-ig 12 812 kh (7 373 ha) beerdősült - erdősítésre kijelölt 35 759 kh (20 579 ha) — be nem erdősíthető kopár 21 400 kh (12 316 ha) szikla a tenger mellett 300 m magasságig Összesen: 79 010 kh (45 470 ha) A vidék mesterséges beerdősítésének50 első állomása itt is a legeltetés megtiltása volt. Legelőször a vadpatakok medrét, illetve a vastagabb termőréteggel takart hegyoldalakat vették tilalom alá, hiszen az erdősítés itt kecsegtetett eredménnyel. „A tilalmazott területek — írta ROSMANITH — kezdetben 1 m, később 1,5 méter magas, alól 1 méter és felül 0,60 méter vastag fallal vétettek körül, hogy ezáltal a felügyelet nélküli marha ellen meg legyenek védve." (A kerítés 0,60—1,20 koronába került folyóméterként, azaz hektáronként 18—20 K-ba) Később tilalmi táblák kihelyezésével igyekeztek a kerítéskészítés költségeit kiküszöbölni. A táblák azonban nem bizonyultak hatásos védelemnek. Nemcsak azért, mert 80% körüli volt a felnőtt lakosság körében az írástudatlanság, hanem mert a családok megélhetését egyedül az a néhány marha biztosította, amiket valahol legeltetni kellett. Itt vissza kell utalnunk WESSELY 1876. évi megállapításához: a karszterdősítést a vidék általános gazdasági érdekeivel kell összehangolni. Tehát a Zenggi Karszterdősítő Felügyelőség állandóan szemben találta magát azzal, hogy az erdőtelepítésekben a lakosság a létét látta veszélyeztetve. Más megélhetési forrás teremtése (pl. középítkezések stb.) viszont már túlmutatott az erdészek hatáskörén csakúgy, mint a műveltségi színvonal emelése és a hagyományos életforma megváltoztatására való nevelés. A legeltetési tilalom alá helyezett területen nemcsak a fű sarjadt ki, hanem a tövig lerágott fák, bokrok is. Ezeket a hajtásokat 2—3 év múltán tőre vágták, amikből már életképes, az erdő felújítása szempontjából értékes sarjakat várhattak. Az ily módon fel nem újult területeken viszont elkerülhetetlen volt a mesterséges erdőtelepítés. Hektáronként átlag 2550 db 60 x 60 cm-es ültetőgödröt ástak. 49 FEKETE L. 1890. 822. p. 50 OMgK. ROSMANITH A. i. m. alapján.
