Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára

3. kép Ültetőgödör metszete (Ferdinand Holl könyvéből) vetkező évben a „záporpatakok" ügyét is törvénnyel rendezték.42

A

törvény azonban a karsztfásítások kijelöléséről, kivitelezéséről nem intézkedett, és ugyancsak nem intézkedett azok pénzügyi támogatásáról sem. így csak a határőrvidéki pénzügyi alap létezett, tehát a Fiúmétól (Susáktól) Noviig terjedő, az egykori „Civil-Horvátország"-hoz tartozó részek fásítására nem volt anyagi fedezet.43 A horvát (határőrvidéki) tengerpart gazdasági viszonyainak javításában kezdettől fogva legfontosabbnak az erdőtelepítéseket tartották.44

Mégis lényeges volt ennek az álláspontnak a szűkebb, szakmai, és tágabb, nemzetgazdasági indoklását hangoztatni. Álljon itt egy 1870-es vélekedés: „ . . . e talajnak — t. i. a karsztnak - legnagyobb része föltétlen erdőtalaj, melyen más termelés-ág nem létesíthető. De ha e talaj más tenyésztési ágra alkalmazható volna is, — tekintetbe véve az égalj szélsőségeit — akkor is erdőt kellene helyette teremtenünk, mert csakis a fa azon növény, mely nagyobb terén együttesen lényeges befolyást gyakorol az égaljra és 42 1900. évi párisi. . . 1900. 56—57. p. 43 Egy és más . . . 1905. 101. p. 44 Lásd pl.: LORENZ, J. 1860.