Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára

2. kép Ültetőgödör metszete (Ferdinand Holl könyvéből) vidéket csak 1881-ben szüntették meg. így a Fiúmétól kezdődő, délre húzódó, mintegy 140 km hosszú tengerparti sáv három közjogi és gazdasági területet képezett, hiszen Fiume és területe közvetlenül Magyarországhoz került. Ennek a hármas tagolódásnak az sem mond ellent, hogy a határőrvidék megszüntetésével a Horvát-Szlavónországhoz tartozó tengerpartot közjogilag egyesítették, azaz Modrus-Fiume és Lika-Krbava vármegyéket alakították ki. A határőrvidéki erdőkre 1839-ben, a polgári részek erdőire az osztrák hatóságok 1852-ben adtak ki erdőrendtartást, illetve erdőtörvényt. A jogszabályok főleg a meglévő erdők megőrzését, használatuk rendjét szabályozták. A karsztfásítás szempontjából is fontos azonban az 1871-ben hozott rendelet, amelynek alapján a határőrvidéki községek erdeit osztották meg az állam és a lakosok között. A közös erdők eladásából (főleg a híres szlavón tölgyesek árából) származó bevételekből hozták létre az ún. (horvát) határőrvidéki beruházási alapot. Az alap a határőrvidék gazdasági és kulturális felemelkedését hivatott szolgálni. A határőrvidéki, később a volt határőrvidéki karsztfásításokat ebből a pénzügyi alapból lehetett finanszírozni. Horvát-Szlavónországban korszerű erdőtörvényt 1894-ben hoztak, majd a kö-