Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
A Karszt újraerdősítésének, egyáltalán a meglévő erdők megóvásának alapja tehát a legeltetés, a kecsketartás szabályozása, megszüntetése lehetett. A legeltetést, így az elkarsztosodást segítette elő a birtokviszonyok rendezetlen volta is. Sokáig, még századunk első éveiben is a szabadfoglalásos gazdálkodás jellemezte a Karsztot. A határőrvidéken kialakuló földközösségi rendszerben is a közbirtokokat sokféle szolgalom, járandóság terhelte.16 Végül meg kell említenünk, hogy a földművelés térhódítása is a természetes növénytakaró, az erdők kiirtásához vezetett. Az emberi tevékenység hatására meginduló elkarsztosodást a természeti tényezők nagyban előmozdították. „Elősegítette ... — írta ROSMANITH Albert ismertetőjében — a talajt alkotó kőzet természete, annak délnyugatra, a tengerparttól alig pár kilométernyire, 1400 méter magasságig emelkedő fekvése, továbbá a hó, a nyári szárazság és az eső hiánya."17 A kopár karsztterület még a múlt század nyolcvanas éveiben is évente mintegy 2,5 • mérfölddel, azaz 14,4 km2 -rel növekedett.18 A természeti és társadalmi tényezők együttes hatására létrejött Karszt-vidéket csak úgy lehetett a termelés számára visszahódítani, ha a kedvezőtlen természeti viszonyok legyőzésére az egész társadalom összefog. A Karszt müvelésbe fogásához a különböző tartományokban eltérő módon, nem is egy időben fogtak hozzá. Hogy a munkát az Osztrák Magyar Monarchiához tartozó vidékeken milyen alapon képzelték el, arra idézzük Josef WESSELY 1876-ban kelt sorait: „A népet a műveltség magasabb fokára emelni, a mező- és erdőgazdaságot iparral támogatni, s az erdőgazdaságot úgy rendezni be, hogy lehetőleg a mezőgazdaság, főleg pedig az állattenyésztés érdekeit szolgálja."19 II. A fakivágást állítólag már a XVII. században a velenceiek is igyekeztek korlátozni, szabályozták a vágások rendjét, menetét stb.20 Tudjuk, kevés sikerrel. A XVIII. századtól többször megkísérelték szabályozni a legeltetést is. Az egykori horvát határőrvidéken már ekkor elrendelték a kecskék kiirtását.21 Mégis ugyanitt egy évszázad múltán, 1888-ban újból meg kellett tiltani a kecskék legeltetését,22 sőt 16 LAVOTHA A. 1884. 141. p. 17 OMgK. ROSMANITH A. i. m. (3.) p. A bóra Velebitröl és a többi hegyekről — főképp október és február között - - lezúduló hideg szél. 18 SZÉKELY M. 1880. 242. p. 19 WESSELY J. 1876. 21—22. p. 20 TÉGLÁS K. 1916. 140. p. 21 NYITRAY O. 1901. 497. p. 22 ZEZULKA J. 1893. 858. p.
