Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
századunk elején is voltak kecskék Modrus-Fiume és Lika-Krbava vármegyék karsztterületein.23 A legeltetések megszüntetése, illetve korlátozása szempontjából másik megoldásnak a megóvandó terület bekerítése mutatkozott. A lakosság a bekerítés ellen több helyen — például Isztriában — azért tiltakozott, mert a legelöterület csökkenésétől félt, sőt a bekerítésben tulajdonjogának csorbítását látta. A bekerítések helyben talált kövekből összeállított széles, tömör kőfalakkal történtek, amelyek a legelő állatokon kívül a bóra talajelhordása ellen is nyújtottak némi védelmet. A legeltetések korlátozásához, a bekerítésekhez azonban a tulajdonviszonyokat is tisztázni kellett. Sőt többen — maga BEDŐ Albert országos főerdőmester is — úgy látták, hogy a községek a szolgalmak járandóságok tisztázásával, megváltásával az „okszerű erdőgazdászat" szorgalmazásán lesznek.25 A bekerítések, legeltetési korlátozások kezdetén, tehát a XIX. század közepén egyre nőtt azoknak a tábora, akik hirdették: egyedül a legeltetések tilalmazásával és az erdők, erdőként nyilvántartott bokros területek védelmével nem lehet az elkarsztosodás folyamatát megállítani. Mindenképpen mesterségesen kell a Karsztot erdősíteni. Lássuk,hogy az egyes vidékeken (politikailag különálló tartományokban) az elkarsztosodás megakadályozására, illetve a mesterséges erdőtelepítések megkezdésére tett lépések miként követték egymást. A Krajnai Nagyhercegségben26 — mint minden osztrák tartományban — az 1852. évi erdőtörvény csak az erdővel borított területekre terjedt ki. Beerdősítendő kopár területek az erdészek kezébe csak akkor kerülhettek, ha a tulajdonosok azt felajánlották. Az 1871-től Krajnában működő erdőinspektor szorgalmazta a karszterdősítések céljait szolgáló csemetekertek létesítését. Ezek közül különösen a rodigi volt jelentős,27 amely állami támogatással létesült. Az említett osztrák erdőtörvény hiányosságait az 1885. évi törvény küszöbölte ki,amely a krajnai karsztfásításokról intézkedett. Laibachban (Ljubljana — Jugoszlávia) karsztfásításikomi missziót állítottak fel („Karstaufforstungskomission für Krain"). A karsztfásítások anyagi fedezetét is jórészt az állam biztosította. A beerdősítendő területeket pontosan összeírták és erdősítési katasztert állítottak fel. Ennek révén tudták az elkövetkező feladatokat és a végrehajtott munkákat tervezni, ellenőrizni. A krajnai erdősítésekben leginkább a feketefenyőt alkalmazták. 1906-ig 2378,26 ha területet erdősítettek be. Az erdősítések védelmére 40 km védőfalat építettek.28 Az „Aufforstungskommission für Triest, Görz und Istrien" működését az Osztrák—Illir Tengermelléken, azaz Trieszt városában, a hercegi rangra emelt Gore és 23 Lásd:21 24 Erdősítések a . . . 189E 703. p. 25 BEDŐ A. 1866. 277. p. 26 Die Karstaufforstung in Krain . . . 1907. és SCHARNAGGL, S. 1875. alapján. 27 SZÉKELY M. 1880. 243. p. 28 RUBBIA, K. 1907. 16. p.
