Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
A táblázat alapján láthatjuk, hogy a karsztjellegű terület kb. 65 ezer km2 -t tett ki, azaz a mai Magyarország területének mintegy kétharmadát. A karsztfásítás, a Karszt-vidék erdőgazdasági munkái tehát cseppet sem elhanyagolható területen folytak. A Karszt-vidéket általában — függetlenül a közigazgatási hovatartozástól - két nagy csoportba sorolták. Az egyik s a nagyobb rész ide tartozott -hegyvidéki Karszt, a másik a tengermelléki Karszt. Ez utóbbi nagyjából Trieszt városától, körül az Isztriai-félszigeten, majd Fiúmétól (Rijeka — Jugoszlávia) 3 —A km szélességben húzódott végig a tengerparton az albán határig. (A szigeteket is általában a tengerparti Karszt kategóriájába sorolták, mivel tulajdonságaik azzal egyeztek meg.) A Karszt egykori, természetes növénytakaróját, az erdők jelentették. A hegyvidéki Karszton a szélvédett helyeken lucfenyvesek, a szélnek kitett hegyoldalakon alul a jegenyefenyvesek, fölötte a bükkösök alkottak összefüggő erdőségeket.9 A tenger felé hajló hegyoldalak is erdőket, főleg lomblevelű erdőket neveltek. A hosszú ideig velencei fennhatóság alatt álló tengerpartról azonban már a XVI. századi források is elkarsztosodott, lepusztult hegyeket említenek.10 Többen leírták a határnevekben még meglévő, sőt a XIX. század végét is megért erdőmaradványokat.11 Hogy a Karszt-vidéken egykor milyen erdők lehettek, arra a legszebb példa a mintegy 310 ha-os lipicai erdő volt, ahol még a múlt század utolsó éveiben is szép tölgyfák álltak.12 A közismert velencei építkezések, hajóépítések mellett a XVII—XVIII. században az erdőirtókat már a tűzifa- és zsindelyeladás lehetőségei vezették. A szigetekre és a tengerparti városokba főleg az egykori horvát határőrvidéki lakosok hordták a fát. A kivágott fákon kívül is kárt okoztak, mivel a lábon álló — főleg fenyőket — faegyedeket is „megkóstolták". Csak a jól hasadókat vágták ki, dolgozták fel, közben egy felhasznált törzsért 10—20 élő fát is megrongáltak, pusztulásra ítéltek.13 (Megjegyzendő, hogy a fakereskedelem a tengerparti lakosok faszükségletének engedély nélkül vágott fával való kielégítése, századunk első éveiben is jellemző volt.14 ) Az erdőpusztítást legeltetés követte, ami az erdő felújulásának lehetőségét végérvényesen megszüntette. Egyes források szerint a tengerparton a kecsketenyésztést a középkor folyamán a Bosznia felől érkezett menekülők honosították meg,15 a kecskék pedig közismerten a legnagyobb ellenségei minden fás növénynek. 9 DIVALD A. 1871. 360—361. p. és NAGY I. 1907. 1082. p. 10 TÉGLÁS G. 1916. Meg kell jegyeznünk, hogy az „elkarsztosodás"-t a növényzet- és a termőtalaj lepusztulásának kifejezésére használták és használjuk mi is. A Karszt világának a szemlélőre gyakorolt érzelmi, lelki hatásait talán legárnyaltabban VÁR ADY G.—LAKY I. 1912. 27—29. p.-in írták meg. 11 Lásd pl.: OMgK ROSMANITH A. i. m. (14.) p. és NYITRAY O. 1901. 469. p. 12 Az Osztrák—Magyar ... VIII. k. 1892. 92. p. és MALBOHAN E. 1893. 575. p. 13 ZEZULKA J. 1893. 850-855. p. 14 KACSANOVSZKY J. 1901. 1097—1099. p. 15 OMgK. ROSMANITH A. i. m. (4.) p.
