Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A mezőgazdasági tudományok magyar művelőinek egykori társasága (1935—1948)

nak különféle szakemberek együttműködésével történő megvilágítását tűzték ki a szakértekezlet céljául. Elsősorban a közgazdasági, üzemi, növénytermesztési, pénzügyi, birtokpolitikai, szakoktatási, kereskedelmi, közlekedési, talaj- és éghajlati kérdéseket kívánták tisztázni. Kárpátalja visszacsatolása után ellenben kitűnt, hogy megváltoztak a hazai vízgazdálkodás természeti feltételei, így a tervezett ankét megrendezését bizonytalan időre elhalasztották. Újabb pálydíjak kitűzésével is igyekezett a Társaság a mezőgazdasági tárgyú tudományok művelését előbbre vinni annál is inkább, mert a megelőzően kiírt pályadíjakra pályázók többnyire megelégedtek a publicisztikai színvonalon mozgó vizsgálódással. Úgy tűnt, nem voltak tisztában azzal, hogy a Társaság a mezőgazdasági kérdések vizsgálatában fokozottan akarja a tudományos szempontokat és módszereket érvényesíteni. Távolról sem csökkenteni kívánta az olvasóközönség szélesebb köreinek szánt irodalom jelentőségét, mégis hangsúlyozni akarta, hogy az utóbbi nem téveszthető össze azokkal a követelményekkel, amelyeket a Társaság pályázataival elérni óhajt. Új alapítótagul 1937-ben beléptek a Hangya Szövetkezeti Központ és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara. 1938- ban és a további években is a Társaság egy-egy agrárkérdést a tudomány reflektorfényébe helyező felolvasóüléseket tartott, pályatételeket írt ki, figyelemmel kísérte elsősorban fiatalabb tagjainak tudományos eredményeit. A Társasághoz tartozás megtiszteltetést jelentett az agrártudományok művelői számára, akik ambicionálták, hogy annak keretei között működjenek. 1939- ben a Társaság nemzetközi bizottságának elnöke (Kenéz Béla professzor) lemondott, így szükségessé vált a bizottság átszervezése; ügyeit egyelőre a Társasg főtitkára, mint a nemzetközi bizottság alelnöke vezette. Ebben az évben a Társaság néhai Hankóczy Jenő, a búzák sikértartalmának meghatározására alkalmas farinográf elnevezésű készülék feltalálója érdemeinek megörökítése végett a Gabona-és Lisztkísérleti Állomás falán elhelyezendő emléktáblára gyűjtést indított. Minthogy azonban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület többek között Hankóczy szobrára is gyűjtést kezdett, és kérte, hogy az emléktáblára befolyó összeget csatolják a szoboralaphoz, a Társaság a gyűjtést beszüntetve, a már befolyt pénzt átutalta az OMGE alapjára. 1939-ben az a gondolat is felmerült, hogy a Fölművelésügyi Minisztérium árkádjai alatt agrárpanteont kellene létrehozni. Jóval később részlegesen ez meg is valósult. Az 1940. év világviszonylatban bonyodalmakkal teli háborús esztendő és Magyarországon a feszült várakozás ideje volt; a Társaság életében jelentősebb fejleményekel nem hozott. 1941-ben a kezdeti német harctéri sikerektől elkápráztatott, rövidlátó politikusok Magyarországot belesodorták az új világháborúba. A Társaság első elnökének, Teleki miniszterelnöknek tragikus halála után változás következett be a Társaság ügyeinek vitelében. Az új elnök Czettler Jenő, alelnök Doby Géza és Ihrig Károly lett. Megszűnt a főtitkári tisztség, helyébe a közgyűlés Bernát Gyula és