Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Takács Imre: A mezőgazdasági tudományok magyar művelőinek egykori társasága (1935—1948)
Mennyey Géza személyében két titkárt választott. Közöttük az ügyköröket úgy osztották meg, hogy a Társaság tudományos működésével kapcsolatos tennivalók intézése Bernáthoz került, Mennyey pedig a rendes ügyvitelt, a számadásokat és a pénzkezelést kapta feladatul. Az alapszabályok módosításával a közgyűlés elhatározta azt is, hogy azontúl a választmányt öt év és a számvizsgáló bizottságot egy év tartamára választják. Megváltozott a Magyar Gazdák Szemléjének jellege is: a szigorított sajtórendészet idején nem lett volna célszerű folyóiratként azt fenntartani, ami az adminisztráció, a költség és a megkötések tekintetében fokozott megterheléssel járt volna. Elhatározták, hogy a Szemle évenként hatszor jelenjék meg. Ezzel sor kerülhetett az egyes számok terjedelmének növelésére. 1941-ben a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete saját üzletrészeiből a Társaságnál 75 ezer pengős alapítványt tett, amelynek osztalékjövedelmét „Bernát István nagydíjaként évről évre annak ítélték oda, aki az előző évben a magyar mezőgazdaság ügyeinek akár valamely agrártudományág művelésével, akár a mezőgazdasági oktatásban vagy termelésben kifejtett gyakorlati munkával a legnagyobb szolgálatot tette.11 A nagydíj odaítéléséről határozó ötösbizottságba az OMGE és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete egy-egy tagot delegált. A külföldi tudományos kapcsolatok ápolását szolgálta, hogy a Társaság az olasz kultúrintézettel együtt Budapesten megrendezte Girolamo Ippolito nápolyi egyetemi tanár vetítettképes előadását az olaszországi talajjavításokról. A Társaság 1942-ben és 1943-ban is éber figyelemmel kísérte tagjai tudományos tevékenységét. Ebben a tekintetben mintegy kiegészítője lett a Magyar Tudományos Akadémiának és a Szent István Akadémiának. Alapítói mindig is azon voltak, hogy a Társaság legyen fóruma azoknak, akik tehetségükkel, tudásukkal és szorgalmukkal eredményeket érnek el az agrártudományok valamelyikének művelése terén. Érzékeny és rendkívül súlyos veszteség érte a Társaságot Bernát Istvánnak 1942. évi elhunytával, aki mint a Társaság egyik alapítója és a Magyar Gazdák Szemléjének 1896-ban megindítója, gróf Károlyi Sándor mellett a magyar polgári szövetkezeti mozgalom egyik fejlesztője volt. Távozása szinte pótolhatatlan űrt hagyott maga után nemcsak a hazai agráréletben, hanem az egész magyar közéletben is. Emlékét a Társaság azzal is kívánta méltón megörökíteni, hogy a Hangya Szövetkezet adományának jövedelméből egy 1000 pengős pályadíjat tűzött ki a „Bernát István közgazdasági és társadalompolitikai tanítása" című tétel kidolgozására. Az 1942. évben a Társaság ügyvitelének egyre növekvő terjedelme Bacsó Nándor személyében harmadik titkár megválasztását is szükségessé tette. Elhatározta a közgyűlés azt is, hogy a Társaság a pénzdíjak mellé emlékérmet alapítson, hogy a jutalmak ebben a formában is kifejeztessenek. Ennek kivitelezésére azonban már 11 A nagydíjat a Társaság közgyűlése első ízben 1942-ben dr. h. c. Fleischmann Rudolf növénynemesítönek ítélte oda.
