Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Takács Imre: A mezőgazdasági tudományok magyar művelőinek egykori társasága (1935—1948)
lomtudományi megállapításokat alig lehet bizonyos minimális terjedelmen alul meggyőzően kifejteni. A jutalomdíjak kitűzésekor nem csupán a problémák felvetésére gondolt a Társaság, hanem arra, hogy a megoldásra is tegyen javaslatot a szerző. Úgy képzelte továbbá, hogy a szerzőnek nemcsak tudását, hanem a tanulmány elkészítésébe fektetett munkáját is honorálni kell. A jutalomdíjak odaítélésének az időszerű agrárkérdések elméleti tisztázásához közvetlenül hozzájáruló értekezéseket várt a Társaság a pályázóktól. A részletkutatások jelentőségének elismerése mellett is az összefoglaló szakirodalmi műveket kívánta előnyben részesíteni, mert ilyenekből kevés jelent meg. Csak a feltétlenül tudományos értékű munkák jöhettek tekintetbe, figyelmen kívül hagyták a tisztán publicisztikai és a polemizáló írásműveket. Sürgős feladatnak mutatkozott egy állandó folyóiratról való gondoskodás is. A választás a Magyar Gazdák Szemléje című, 1896 óta megjelenő, nívós havi folyóiratra esett, mely azután mint a Társaság hivatalos közlönye szerepelt. Az első lépések számára két út kínálkozott: felolvasó ülések rendezése és a tudományos szakirodalmi tevékenység ösztönzése. Sürgősebbnek az utóbbi látszott, hogy a Társaság működése nyomán mielőbb értékes, szakmai publikációk lássanak napvilágot. A Társaság 1936-ban egy nagyobb pályadíjat és egy kisebb jutalomdíjat tűzött ki. A pályadíj 2000,— pengős összege olyan tudományos munkát kívánt jutalmazni, amely a névadó Darányi Ignác egyéniségének és korszakjelző 12 évi földművelésügyi miniszteri működésének méltatásával is megrajzolja az 1867—1918. évek közötti időszak magyar agrárpolitikáját.6 A 200 — pengős jutalomdíjat pedig egy 1934-ben vagy 1935-ben a mezőgazdasági üzemtan, értékesítés, piackutatás vagy statisztikai tárgyköréből akár önállóan, akár a folyóiratban megjelent tanulmány jutalmazására szánta. Az agrártörténeti bizottságnak első feladatai közé tartozott egy tervezet kidolgozása a régi magyar mezőgazdaság tárgyi és írásos emlékeinek az összegyűjtésére, 6 E pályázat meghirdetésére pályamű nem érkezett. Másodszori meghirdetésének a Magyar Gazdák Szemléje 1937. szeptember havi számában közzé tett szövege a következő: „A Darányi Ignác Agrártudományos Társaság a Darányi Ignác életét és működését ismertető munkára 1935-ben kiírt pályázatot újból meghirdeti. A munkának Darányi egyéniségén és tevékenységén kívül figyelmet kell fordítania az 1867-től 1918-ig terjedő korszak magyar agrárpolitikájára és ennek különösen azon időszakára, amely Darányi működésének hátterét képezte. Alkotásainak ismertetésében különösen a munkásügyi törvényhozást, a birtokpolitikai kezdeményezéseket, a mezőgazdasági kísérleti ügy megalapozását, a szakirodalom fellendítését kell kiemelni, figyelemmel azokra a hatásokra is, amelyeket mindezek által Darányi az utána következő időben gyakorolt, ezzel messze előre megszabva a magyar agrárpolitika irányait. A terjedelem lehetőleg húsz nyomtatott ív körül legyen. A pályadíj 2000 pengő. Odaítélésével a Társaág megszerzi a jutalmazott munka teljes szerzői és kiadói jogát. A nem jutalmazott munkák a pályázat lejárta után a szerzőknek — kérésükre — visszaadatnak. A pályázat csak feltétlen értékű munkának adatik ki. A pályamunkát teljesen kidolgozva kell benyújtani. A pályázat titkos, tehát a kéziratok névtelenül, a szerző nevét és címét tartalmazó jeligés borítékkal adandók be. A pályázatokat a Társaság főtitkárságánál (Budapest, IV., Szerb utca 23. I.) legkésőbb 1938. december 31-ig kell benyújtani. Budapest, 1937. június hó. Darányi Ignác Agrártudományos Társaság. E pályázatot „Ordo et sollertia" jeligéjű pályamunkájával 1939-ben a jelen ismertetés szerzője nyerte meg.
