Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
tiprómalom energiahasznosításának elvét a taposómalométól,s mindkettőt az általa járgányos malomnak nevezett típus elvétől, mivel a tiprómalomnál „a hajtóerő iránya szöget zár be a forgássíkkal."81 Meg kell említenünk itt, hogy bár elvileg helyes a meghajtó szerkezet és az őrlőszerkezet kapcsolata a könyv 20. és 23. sz. ábráján,82 az ismert magyarországi szerkezetek nem így kapcsolódnak (v. ö. fentebb leírtakat, de a később ismertetendő mosonszentmiklósi tiprómalom is ide sorolható): a fekvőtengely nagyorsója a ferde tiprókorong derekáról, s nem legmagasabb pontjáról veszi át a forgómozgást. Van ennek egy el nem hanyagolható gyakorlati indoka: a tipróállat alatt kapcsolódó áttételi elemeket az állat súlya egymáshoz nyomja, így nem ugrik ki a nagykerék foga az orsóból, másrészt a henger alakú orsódob elkészítése egyszerűbb feladat, mint a csonkakúp alakúé. Ujabban Vajkai Zs. írt összefoglaló jellegű tanulmányt a malomtípusokról és a molnármesterségről. A szárazmalmok kapcsán az állati erővel hajtott malmok között említi a taposó- és a tiprómalmot, valamint a járgányosmalmot.83 Filep A. a Néprajzi Lexikonban a taposó- és tiprómalmot a szárazmalom címszó alá utalja, s a taposómalmokat jellemzően emberi, míg a tiprómalmokat állati mozgásenergiát hasznosító malomként értelmezi.84 Vegyük tehát sorra, mit tudtunk meg a tiprómalmokról az eddigiek során? A tiprómalom meghajtószerkezete egy megdöntött tiprókorong, mely egy a függőlegeshez képest ugyancsak ferde helyzetű tengely körül fordul el. Az elforduláshoz, s ezzel együtt az őrlőszerkezet meghajtásához szükséges erőt a tipróállat, vagy emberek súlya, tömege adja, amit azok mindig a tiprókerék egy adott szakaszán tartanak, lépkedve az alattuk elmozduló korongon. A tipróállat helyét a korongon az alsó és a felső holtpont között félúton határozhatjuk meg, úgy, hogy az állat hátsó lábai az alsó holtponthoz közelebb essenek, itt a legnagyobb a korongon keresztül a tengelyre ható forgatónyomaték.85 A forgómozgást a meghajtó- és őrlőszerkezet között egy vízszintesen fekvő tengely adja át, a tiprókorong vertikális fogazatába orsójának pálcáival kapcsolódva, majd a másik végén lévő kis fogaskerék fogaival a forgókő tengelyén lévő kisorsó pálcáit forgatva. A tengely általában a tiprókorong azon pontja alatt csatlakozik a fogakhoz, ahol a tipró állat jár. Összevetve a tiprómalom és a taposómalom energiahasznosítáást, illetve az energianyerés fizikai körülményeit, megállapíthatjuk, hogy a gyakorlati hasznosítás 81. PONGRÁCZ P. 1967. 33 bár tkp. ő is a taposómalmok sajátos típusaként értelmezi, s „taposó tárcsás tiprómalom"-nak nevezi, uo. 32. 82 Ilyen megoldás látható ZONCA, V. 1607. 26. és LEUPOLD J. 1767. XXVI. tábla 1. ábráján. 83 VAJKAI Zs. 1979—1980. 361—367. 84 NL 1981. 4. k. 558. 85 Böcklert idézve írja PONGRÁCZ P. 1967. 32—33. bár Böckler ezt lóval hajtott taposómalomra érti (ld. Böckler, A. G. i. m. 18. ábra — a ló két hátsó lábával tapossa a forgódobot) — de nyilvánvalóan itt is igaz ez a megállapítás.
