Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
legtöbbjét.13 Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy „a szárazmalmokat a falu házsorai közé, szabad térségekre építették" így az örletőknek könnyebb volt azokat megközelíteni, mint a vízi- vagy hajómalmokat.14 Az élőerővel működtetett malmok tehát nem kényszerszülte megoldások,15 nem kizárólag oda építették, ahol vízi- vagy szélmalmot nem tudtak telepíteni: gyakorlati hasznuk volt, időjárási viszonyoktól függetlenül működtek egész évben, terepadottságoktól szabadon építhetők voltak. Telepítésük oka lehetett speciális: előszeretettel használták várak, erődítések lisztőrlő, puskaportörő malmaiként a száraz-, taposó- és tiprómalmokat, mivel az ostromlók a víz elgátolásával megfoszthatták a vízimalmot a hajtóerőtől, illetve a vár körül épült vízimalmokat elfoglalhatták.16 Ismét csak sematikus képet kapnánk, ha nagy vonásokban vázolnánk a különféle malomtípusok földrajzi elterjedtségét. Évszázadokon keresztül egymás mellett működtek a különféle szerkezeti megoldású malmok, az újabb esetleg termelékenyebb malom ha fel is váltotta a kevésbé termelékenyt, nem szorította ki teljesen, csak az adott területen az addigi arányok megváltoztak.17 A vízi, majd később a szélenergia felhasználása azért jelentős, mert ahol igény van rá, felválthatja az emberi és az állati vonóerőt más típusú, természeti energiával nem végezhető munkák végzésére.18 Emellett, mivel a malmi meghajtó szerkezet a malomépületen 13 A 16. században adómentességet is kaphattak „ . . . a Dunán, Száván, Dráván, Tiszán, Vágón, Nyitrán és a többi folyóvizeken épült malmok ... a melyeket a jég ereje össze szokott törni és a melyeknek a helyrehozása sok költséggel jár". CHJ 1899. Miksa 1567. évi decr. 12. cz. 3. §., vö. SŐREGI J. 1937. 75. Nyáron pedig a szárazság volt néha a baj forrása: „Emlékezünk rá, hogy a' Jánosháziak, kik pedig a Marczalhoz közel laknak némelly száraz esztendőkben másfél nap járásnyira is elvitték őrleni gabonájukat, és még jó dohánnyal is kedveskedtek a' Molnárnak, hogy őket mennél kevésbé várakoztatná". A természeti, gazdasági és mesterségi esméretek tára, 1829. 235. 14 SŐREGI J. 1937. p. 75. 15 Bár természetesen erre is akad példa: Augsburgban 1442-ben hideg tél volt, s nagy hó, az emberek nem tudván őröltetni, a város a zsidó táncházban felállíttatott két taposómalmot. Städtechroniken, B. 4. S. 324. idézi Feldhaus, F. M. 1914. 1187. 16 Számtalan adatunk van a 16-17. századból várbeli, élőerővel működő malmokra; pl., 1669. ecsedi vár előtt lévő szárazmalom, BOROVSZKY S. é. n. 465., Nagykálló: „a délkeleti bástya tövében .. . Ross Mühl" 1665-ben, KOROKNAY Gy. 1959. 75., Tuzsér, 1686. „a várban szárazmalom", OL UetC 60:23.; Onód vára, 1611 :„Piaczon száraz malom, vermekben búza, malom három kőre". OL UetC 78:22; Gyula, 1554. puskapormalom („molendinum siccum ad terendum pulveres"), szárazmalom, Nagy Gy. EA 5964. 10.; Munkács, 1634., szárazmalom, MAKKAI L. 1954. 327., Boldogkő, 1682. „ . . . van edgy Száraz Malom, cum omnibus suis apertinentis" — K. Végh K. a helység azonosítása, feltárása nyomán taposómalomként fogja fel. 1966. 150. 17 Az alföldi vízimalmok egy része pl. Mária Terézia 1751. évi rendeletét követően, az árvízmentesítés, szabályozás során pusztult el: „Carbon, a gyulai uradalom adminisztrátora azt kéri, hogy úgy határozzák meg a vízimalmok elrontásának időpontját, hogy közben szárazmalmokat fel lehessen állítani (1805, KISS A. 1978. 284.) 1829-ből Paks leírásában olvashatjuk: malma 22 forog a Dunán, 's messze tájékokról, főképen miolta a' rendbeszedett sárvizén nincsenek malmok, seregeinek ide az őröltetők, EGYED A. 1829. II. k. 73. 18 Az állati igavonó erőt még „jófajta" kézimalommal, tehát saját munkaerő felhasználásával is kiváltanák az őrlés alól: „Nékem soha se volna télen szükségem lótartásra, ha őröltetni nem kellene: és így, mennyi takarmányt meglehetne menteni. . . 5—6 garas megkíméllődne minden véka őrlésére." Nemzeti Gazda, 1814. 76—77.
