Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
— a gépek egy része nem termelt. 1883 és 1886 között a sajtók 1/3-a, később a fele, 1889-től pedig már 2/3-a nem működött és a többi sem teljes üzemben. 1891-ben és 1895-ben 91 alagcsőgyártó gép közül 62-vel, 1896-ban 86-ból 56-tal nem gyártottak egyetlen csövet sem!73 Tehát az a paradox helyzet állt elő, hogy jóllehet a gyártókapacitás erőteljesebb volt, mint a kereslet, ennek ellenére jelentős árcsökkenésre mégsem került sor. A statisztikai kimutatások szerint 1879 előtt átlag 174,05, 1879 és 1918 között pedig 156,56 koronába került 1 kh alagcsővezése.74 Az átlagtól felfelé és lefelé is nagy eltérések tapasztalhatók, így pl. Mauthner Henrik godapusztai (Győr m.) birtokán alagcsövezett terület 1 kh-ja csak 54 K-át tett ki.75 Mint előző példánkból is láttuk, a költségeket a csőárakon kívül a napszámbérek, a szállítási díjak, a lefektetett csőhálózat sűrűsége — azaz a felhasznált cső mennyisége stb. —jelentős mértékben alakíthatták. A beruházási kedv növekedését természetesen össztönözték a csökkenő költségek, de még inkább azok az eredmények, melyek bebizonyították az alagcsövezés fontosságát és gazdasági hasznát. Altalános tapasztalat szerint az alagcsövezéssel javított területeken előbb kezdhették a talajművelési munkákat, alacsonyabbak voltak a művelési költségek, a termések eredményében pedig minőségi és mennyiségi növekedés volt észlelhető. A szakirodalom megítélése szerint alagcsövezés után a nedves, hideg talajokban minőségi javulás mellett 20—25%-os termésnövekedés érhető el, míg a kötött talajoknál a megtérülés időtartama hosszabb. Egyébként az ilyen területeken sűrűbben kell a csőhálózatot kiépíteni.76 Az egykorú tudósításokban rendszeresen találkozhatunk adatokkal, amelyek az alagcsövezés után tapasztalt kiváló eredményekről számolnak be. A bakófai alagcsövezésnél szerzett tapasztalatokat közölték írásban a Gazdasági Lapok is. Ebből megtudható, hogy hazánkban először alagcsövezett 2 kh-on hamarosan észlelhető volt a talajjavítás „üdvözítő" hatása, hiszen két héttel előbb kezdődhetett a vetés, mint a nem javított területen. Ezen a 2 kh-on 32 1/2 kereszt árpa termett, a 3 hold nem alagcsövezett táblán pedig mindössze 33 kereszt.77 Az Országos Kultúrmérnöki Hivatal is rendszeresen gyűjtötte az adatokat. A birtokosok között kérdőíveket osztottak szét, amelyben az alagcsövezés utáni változásokról informálódtak, és a beérkezett válaszokat a Hivatal évi jelentéseiben 73 Az adatok a Talajjavítások ... és a VK-ben található statisztikákból. 1895-re vonatkozóan Magyarország közgazdasági . . . 1897. VI. k. 698. p. 74 ROZSNYAY K. 1928. 28—30. p. 75 OVL. Általános iratok. Győri Kultúrmérnöki Hivatal, 6. doboz, VI. 5. 2. 103/1. 76 UDRÁNSZKY J. 1940. 172. p. 77 GL. 1854. jan. 12. 22. p. Lásd még erről GL. 1855. jún. 7. Kovács Ádám: A bakófai alagcsövezésről. 266—267. p.
