Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
földmunkákra fordított összeg a jelentősebb, minden esetben meghaladja az 50%ot.66 Alagcsőfektető-gépek hiányában a munkafolyamatok kizárólag élőmunkával végezhetők a környéken szokásos napszámbérekért. Igaz, az ország különböző vidékein e tekintetben jelentős eltérések voltak, a bérek 16 és 50 fillér között mozogtak folyóméterenként.67 A költségek csökkentésének így egyetlen járható útja volt a saját csőgyártó kapacitás megteremtése. Az ezzel rendelkező birtokosok, bérlők csak ezúton mérsékelhették lényegesen kiadásaikat, így akár 50%-kal olcsóbban is hozzájuthattak a szükséges csőmennyiséghez. Az árak egyébként rendkívül széles skálán mozogtak, de elsősorban a csövek mérete határozta meg értéküket. 3 és 10 cm átmérőjű csövekből ezer darabot 2 és 25 frt közötti áron lehetett beszerezni.69 Azok a birtokosok, akik nagyobb terület alagcsövezésére határozták el magukat, mindenképpen célszerű volt saját alagcsősajtó beszerzése, fölösleges kapacitás esetén pedig kifizetődő volt a többletmennyiség értékesítése.70 Az országban működő állami tulajdonú, illetve az államtól ajándékként kikerülő sajtókról már a korábbiakban említést tettünk. A továbbiakban más szempontból vizsgáljuk ezt a kérdést, amennyire ezt a hiányos adataink engedik. Eddigi ismereteink szerint 1883-ban 69, 1897-ben már 99 gépet tartottak nyilván az országban. A kimutatásból tudjuk, hogy 1882-től 3 (kettő darab 10 és egy darab 8 LE-s) gőzgéppel működtetett sajtó üzemelt. Az egyik ilyen sajtó gr. Károlyi Alajos tulajdonát képezte, és évi teljes kapacitása az 1 millió csövet is meghaladta.71 Ugyancsak 1882-ben Justh Kálmán Neczpálon (Turóc m.) egy 16 LE-vel rendelkező vízikerék energiáját használta fel csőgyártásra. A gép 10 évig üzemelt és napi teljesítménye a 10 ezer darabot is elérhette.72 1889-ben 5, 1891-ben 6, 1896-ban pedig már 9-re nőtt a gőzgéppel meghajtott csősajtók száma. A gépek döntő többségéhez egyébként ember szolgáltatta a meghajtóerőt. Teljesítményük szerint ún. nagy és kis kézisajtót különböztettek meg és ez utóbbiak tették ki a gépek 60%-át. Az adatok tanúsága szerint a legtöbb csövet hazánkban 1884 és 1887 között állítottak elő, évenként közel 3,5 milliót, a többi években átlagosan 1,5 milliót tett ki a termelés volumene, azaz majdnem annyit, mint gr. Károlyi Alajos alagcsősajtójának egyévi termelése. Nyilvánvaló tehát, hogy az országban működő alagcsősajtó kihasználtsága rendkívül alacsony volt, vagy pedig — miként ez a statisztikákból is kiderült 66 OVL. Általános iratok. Győri Kultúrmérnöki Hivatal, 58. doboz, VI. 5. 1. 1010/16. és 49. doboz, VI. 5. 2. 1001/33; Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal, VI. 8. 2. Vízikönyvi Okmánytár, Kőris 8. XCV. 10. 67 OVL. Általános iratok. Győri Kultúrmérnöki Hivatal, 58. doboz 1010/16 és 49. doboz, VI. 5. 2. 1001/33. 68 Talajjavítások . .. 1882-ben ... 38. p. 69 BÁLÁS Á. 1888. I. k. 139—140. p.; EG. 1882. jún. 27. 214. p. 70 Br. Mesznil ezres tételekben 18 frt-ért árusította az alagcsövet. GL. 1855. júl. 26. Kovács Ádám: A bakófai alagcsövezésről. 354—355. p. 71 Talajjavítások . . . 1882-ben ... 53. p. 72 Talajjavítások ... 1882-ben ... 46. és 50. p.; FÉ. 1882. ápr. 24. Kvassay Jenő: A talajjavítások terén 1881-ik évben tett intézkedésekről. 167. p.
