Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
amelynek során a hitel megadásához a földmívelesügyi, az igazságügyi és a pénzügyminisztérium jóváhagyására is szükség volt.38 Mivel a dualizmus korszakában több jogszabály már nem foglalkozott a talajjavítási hitelügy kérdésének rendezésével, megállapíthatjuk, hogy állami hitelek az alagcsövezés elterjedését lényegében alig ösztönözték. Az állam ugyanakkor bizonyos eszközökkel mégis próbált segíteni a talajjavítási beruházásokat végző birtokosokon. Az alagcsövezésnél felmerülő költségeknél az egyik legjelentősebb tételt a csövek ^előállítására szolgáló alagcsősajtó beszerzése jelentette. (3. kép) Ennek hiányában ui. a vásárolt cső ára természetesen magasabb volt, mint saját gyártás esetén, és ebben az esetben a kiadásokat növelték még a szállítási költségek is, ezért kifizetődő volt a gépek beszerzése. Az első sajtók Angliából kerültek Magyarországra és a nagyobb teljesítményű gépek ára 500 600 frt körüli összeget tett ki.39 Költségkímélés céljából hamarosan megindult a gépek hazai gyártása is, nagyobb teljesítményű sajtót Ganz és Társa cég állított elő, 450 frt-ért. A kisebb kapacitású készüléket — ezek egy szezonban 60—100 kh alagcsövezésért elegendő csövet gyártottak — először a Vidats-, később pedig a Schlick-féle gépgyár készített és azt 100 frt-os áron értékesítették.40 A legolcsóbb sajtót Vidatsék 45 frt-os áron dobták piacra.41 Az állam az alagcsövezés megkönnyítése, a költségek csökkentése végett már 1879 előtt alagcsősajtókat szerzett be és azokat kölcsönadta az érdeklődőknek. Egyúttal kötelezte őket arra, hogy másoknak szerződésben rögzített áron csöveket szállítson.42 1879 után a gépek kölcsönzését a kultúrmérnökök közvetítésével lehetett lebonyolítani. 1880-ban még csak 11, egy évvel később megduplázódott az állami alagcsősajtók száma. Ezeket 1883-tól az alagcsövezés hatékonyabb elősegítése érdekében a minisztérium a gazdasági egyesületeknek ajándékozta. 1883-ban nyolc, 1886-ban kilencre nőtt az ilyen módon csőgyártó géppel rendelkező egyesületek száma, ezek névszerint a következők voltak: Csíkmegyei, Maros-Tordai, Nógrád megyei, Nyitra-völgyi, Somlyói, Szilágyi, Gömöri, Devecseri Gazdasági Egyesület és a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet.43 38 CSILLAG GY. 1901. 2. p. 39 A legismertebb típusok: Jordan, Clayton és Whitenhead-féle csösajtók. LEIDENFROST T. 1904. 247. p.; UDRÁNSZKY J. 1940. 168. p.; BÁLÁS Á. 1888. I. k. 139—140. p. 40 GL. 1885. júl. 5. 566. p.; Talajjavítások . . . 1882-ben 5. p.; Közlemények . . . 1886. 772—773. P-41 FE. 1882. ápr. 24. Kvassay: A talajjavítások terén 1882-ik évben tett intézkedésekről. 167. p. 42 UDRÁNSZKY J. 1940. 168.; JÓZSA L. 1902. 6. p.; Br. Kemény Gábor Ajnácskőn (Gömör m.) 1882-ben ilyen úton kapott alagcsősajtót. OL. K. 168. FIKM. 1887—39—65.; Gr. Teleki Árvéd gazdálkodásával országos hírnévre szert tett drassói (Alsó-Fehér m.) földbirtokos 1887 végén a minisztertől alagcsősajtó kiutalását kérte. OL. K. 168. FIKM. 1887—39—62 875. 43 Talajjavítások . . . 1880—1889-ben adatai alapján.
