Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
Az alagcsövezés népszerűsítése érdekében a szakminisztérium a gazdasági egyesületekkel összefogva állami költségen ún. minta alagcsövezéseket végzett, először 1876—1877-ben Szepes, majd később Ung, Árva és Nógrád megyében.44 A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1881-ben Árva megyében 1000 frt-ot utalványozott ki „oly feltétellel, hogy azon csakis a kisbirtokosok földjei javíthatók".45 A következő esztendőben ebből az összegből a megye három községben (Namesztó, Tresztena, Ustye) rét- és szántóföld-alagcsövezést végeztek. Csöveket Tresztenában állami alagcsősajtón állították elő, a kézi munkát az érdekelt kisbirtokosok maguk végezték.46 1883-ban szintén a minisztérium segélykeretének terhére Nagyfaluban (Árva m.) 15 kh. szántó alagcsövezésére került sor.47 Az állami segítségnyújtás egyedi eseteivel több alkalommal is találkoztunk, de az alagcsövezéssel járó terhek döntő részét a talajjavítást végeztető birtokosoknak kellett vállalni, így a kevesebb tőkével rendelkező gazdaságok esetében súlyos gondot jelentett a szükséges összeg előteremtése. Voltak olyan kisebb birtokok, amelyeknek tekintélyes része alagcsövezés nélkül kedvezőtlen adottságú területnek számított, itt létfontosságú volt a talajjavítás elvégzése. A gondok megoldására, az anyagi erők koncentrálására a jómódú középbirtokosok szövetkezetekbe tömörültek, így teremtették meg a talajjavítás anyagi feltételeit. Ebben úttörő szerepet vállalt a Szepes-megyei Gazdasági Egyesület, ahol már 1876-ban egy szakembert kértek a Fölmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumtól, aki az alagcsövezésről tájékoztató előadást tartana.48 Erre a feladatra a minisztérium Kvassay Jenőt kérte fel, aki megbízatását kitűnően teljesítette és a hallgatóságot megnyerte a talajjavítás ügyének. Ennek bizonyítéka, hogy Igló városában 170-en, Szepesbélán 250-en társultak alagcsövezési munkák végzésére, és egyúttal elhatározták, hogy a csőgyártást is helyben oldják meg.49 Végül az elhatározást tett követte, és 1879-ben Szepesbélán 300 kisebb birtokos „alagcsövezési és lecsapoló társulatot" alakított.50 A társulat megsegítésére — valószínűleg Kvassay közbenjárására -a minisztérium 1000 frt kölcsönt adott 5 évre 5%-os kamatra, ezt az összeget a csőgyártáshoz és csőfektetéshez szükséges gépek és szerszámok beszerzésére fordították.51 (4—5—6. kép) Az ország első ilyen szövetkezetében eredményes munkát 44 ROCHEL D. 1940. 39. p.; JÓZSA L. 1902. 6. p.; Talajjavítások . . . 1883-ban ... 58. p. 45 Talajjavítások . . . 1881-ben ... 39. p. 46 Talajjavítások . . . 1882-ben ... 43- 44. p. 47 Talajjavítások . . . 1883-ban ... 64. p. 48 FÉ. 1876. nov. 20. Kvassay Jenő: Előadások az alagcsövezésről és rétöntözésről Szepes megyében. 388. p. 49 FÉ. 1878. szept. 2. Kvassay Jenő: Lecsapolási és öntözési munkálatok Szepességben. 50 KVASSAY J. 1902. 169. p. ROCHEL D. 1940. 37. p.; UDRÁNSZKY J. 1940. 167. p.; Talajjavítások . . . 1882-bcn ... 45. p. 51 OL. FIKM. K. 168. 1880 1—21 561.
