Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)

Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852—1918) FEHÉR GYÖRGY A szántóföldi művelésben hasznosítható földterület kiterjedése a korábban művelés alá nem vont területek termelésbe történő bevonásával — irtás, legelőfeltörés, és főként folyószabályozással együttjáró ármentesítéssel stb. — növelhető. A sűrűn lakott és gazdságilag fejlett országok többségében a művelés alá fogható területek gyarapítására már csak korlátozott mértékben van lehetőség. Ezekben az országokban döntő fontosságúvá válik a kedvezőtlen adottságú földek meliorációja. Ennek egyik formáját a mechanikai talajjavítás csoportjába tartozó drénezés jelenti. (A név az angol „drainage", vagy a német „Dränigung" szóból eredhet.) Ezt az eljárást később alagcsövezés elnevezéssel illették, napjaink agrártudományában a talajcsövezés név használata a leggyakoribb. A lényegében ma is használt technológiát a múlt század közepétől kezdték kiterjedtebben alkalmazni, ennek eredményeképp lehetővé vált a nehéz agyagos talajok művelése. Az alagcsövezés legfőbb célja, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából káros vizeket elvezesse, és ezzel a rossz vízgazdálkodású talajok javításának alapját megteremtse. Az eljárás javítja a talaj levegő-, hő- és vízgazdálkodását, továbbá fizikai és kémiai tulajdonságát, és a talajjavítás fokozza módszereihez kapcsolódva más azok hatását.1 Az alagcsövezés sok időt, pénzt és munkát, speciális mérnöki (ún. kultúrmérnöki) ismereteket igényel. Felmérő és tervező munka után a gyakorlati kivitelezés során jelentős mennyiségű földet kell megmozgatni. Kb. 1—1,5 m mély és kb. 40 cm széles árkokba kerülnek a már korábban kiégetett agyagcsövek. A munkálatokra kijelölt földterületen — a talaj minőségétől függően — 10—40 cm távolságban hálószerűén elhelyezett szívó- és mellék-gyűjtőcsatornákon keresztül folyik a 1 A témakörben az első magyar nyelvű művet Kvassay Jenő írta „Mezőgazdasági vízműtan" címmel. A közelmúlt, illetve napjaink agrártudományi munkái közül lásd: KENESSEY B. 1933.; THYLL—FEHÉR—MADARASSY. 1983.; A melioráció... 1977.; STEFANOVITS P. 1975.; DI GLÉRIA J. 1959.